A nagy és egyetemes színpadon
Búsabb darab is fut ennél, amit
Mi játszunk.
JAQUES
Színpad az egész világ,
És JÁTSZÓ RAJTA minden férfi és nő.
Fellép, - lelép. Mindenkit sok szerep vár
Az Életben, melynek hét felvonása
A hét kor. Első a gyermek, aki
Dajkája karján öklendezve sír.
Aztán jön taknyosan a hajnalarcú
Táskás nebuló, - mint a csiga, oly
Kelletlen mászik iskolába. Mint egy
Nagy kályhalyuk, úgy sóhajt a szerelmes,
Bús balladát ír nők szemöldökéről.
A katona szakálla: párducé.
Káromkodás, kényes becsület és düh-
Roham. - Kitüntetésekért előre!
Az ágyúcsőbe is! - De jön a bíró.
Kappanhúson hízlalt kerek pocak,
Szigorú nézés, jól ápolt szakáll,
Avitt a bölcsesség, - modern a közhely,
Így játssza szerepét. A hatodik kor
Papucsba csúszik át, már vékonyabb:
Orrán a szemüveg, övében erszény,
Aszott combján lötyög az új szabású
nadrág. Ekkorra férfihangja már
Gyerekessé kezd visszavékonyodni,
Sípol, fütyül. - Utolsó felvonás, -
A furcsán szép történetet lezárja:
Ismét gyermekkor, - teljes feledés,
Se fog, se szem, se íz, - se semmi. - És -
ÉLJEN A VIDÁM ERDŐ, ÉLJEN ROBIN HOOD ÉS BANDÁJA!
A(z) Móricz Zsigmond Színház előadása
Hozzászólások