Ez a gyönyörű dráma a XIV. század elején, Róbert Károly uralkodása idején játszódik. 1942-ben került a Nemzeti Színház színpadára.

Újdonsága, hogy polgárok szerepelnek a színpadon, mesteremberek, akik összeszorított szájjal halálig tudnak küzdeni, ha az életükről-jogaikról van szó. Izgatott korban élnek, a városok polgársága, kezd öntudatra jutni, kezdi ismerni saját értékét, hivatását. Soraikból emelkedik ki János mester, a kőfaragó. Emelkedett lélek, művészember. Szent Erzsébet szobrát faragja a kassai dóm kapuja fölé. Gondosan dolgozik a vésőjével, de szerelem támad benne nevelt lánya, Genovéva iránt. Aki modellje szobrának, hite szerint ez lesz az a mű, amelynek megalkotására született. Ómodé nádor martalócai már betörtek a városba, de a Tanács még mindig ülésezik. János hát besiet a Tanácsba. A király Ómodé nádornak ajándékozta a várost, de korábban szerzett jogán Kassa szabad királyi város. A Tanácsban János mester szava dönt: ellenállnak, minden eszközzel.

Mialatt harcol, zsoldosok megölik feleségét. Genovévát már korábban - mindkettejük védelmében - elküldte, a fia a nagyvilágban, messze, egyedül maradt. De ha nincs Genovéva, minek a szobor?! A harc hevében Ő maga öli meg vésőjével Ómodét. Az ellenállás sikeres, a polgárok győztek. János az ő hősük, a királyi bíróság felmenti a hazaárulás vádja alól. Hős volt? - kérdi Albertus, az író.

A kamaraszínházi változatot írta: dr. Éless Béla