Olyan évet hagytunk magunk mögött, amelyben sajnos gyakoriak voltak a szoborgyalázások és -rongálások és egyéb vandál cselekmények. Kijutott mindebbõl szegény Wass Albertnek is (ld. pl. http://www.hirado.hu/2013/11/27/megrongaltak-wass-albert-xvii-keruleti-szobrat/ ), de Vas megyében Weöres Sándor szobrait, Szentendrén pedig a karácsonyi betlehemet gyalázták meg több ízben is és a sor nyilván folytatható lenne.
Régóta érlelõdik bennem (ahogyan arra Weöres Sándor itteni fórumában utaltam is), hogy ide is írok ezekrõl a szoborrongálásokról, és egyforma elkeseredéssel és kérlelhetetlenséggel ítélem el valamennyit. Egyikre sincs mentség a szememben! Az utóbbi napokban arra gondoltam, kihasználom a naptár fordulását és egyúttal olyan - boldog - új esztendõt kívánok mindnyájunknak, amelybõl elmaradnak a ilyen jellegû, köztéri mûalkotások és vallásos szobrok, jelképek elleni barbár cselekedetek. Az élet azonban közbeszólt: http://www.hirado.hu/2014/01/01/meggyalaztak-a-betlehemet-szentendren/ Egyesek gondoskodtak róla, hogy az évkezdet is errõl a minõsíthetetlen jelenségsorozatról szóljon (legalábbis Szentendrén). Értetlenül állok mindezek elõtt. Alig tudom elgondolni, milyen motivációk vezérelhetik az ilyesmire vetemedõket. Milyen családban nõttek fel? Milyen tanáraik, iskoláik voltak? Milyen nevelést kaptak? (Gyanítom, hogy semmilyent. Legfeljebb oktatást.) De azt hiszem, egyszer még számot adnak tetteikért (legkésõbb a másvilágon) azok is, akik ezeket a szoborrongáló, -gyalázó és -döntögetõ indulatokat önös érdekbõl vagy felelõtlenségbõl még táplálják is... Mindezek ellenére kívánok mindannyiunknak egy békésebb, boldog új esztendõt!

Elõhang (Virágtemetés)

Volt egyszer egy ember, aki az õ háza udvarán oszlopot épített az õ Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kõbõl építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcsébõl, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az õ Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelsõ szél összedönti.
És jött az elsõ szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az õ oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az õ udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az õ Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kõbõl, hanem megint sok-sok apró homok-szemcsébõl és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.

Igen, sokunknak ez az egyik kedvenc Wass Albert verse. :) Köszönet érte, hogy betetted! Én az Elõhangot szeretem még nagyon tõle.

Ugyan. Tessék jobban tájékozódni. Utánaolvasni,
lehetõleg hiteles forrásból.

Ennyi idõ alatt egyetlen hozzászólás.
Csak ide.
és ilyen
:-)

Szánj rá négy percet
http://www.youtube.com/watch?v=9e8r60p-t_8

http://www.youtube.com/watch?v=sAcd2-pfEzM