Tõle láthattunk nemrégiben a Cserepes Margit házassága címû tévéfilmet a Duna World csatornán. (Persze a port nem ismeri a film rdenzõjét!)

In Memoriam Szõnyi G. Sándor (1928-2012)

Témaválasztásainál fõként a magyar félmúlt és a jelen problémáinak ábrázolása izgatta, sokszor fordult irodalmi alapanyaghoz is.

"A magyar drámának szentelte magát. Fejes Endre, Galgóczi Erzsébet, Móricz vagy éppen Kosztolányi mûveit ültette át a képernyõre. Élete végéig próbált azért harcolni, hogy a magyar írók mûvei megjelenjenek a képernyõn és a színpadon. Úgy gondolta, ha nem engedik ezeket a mûveket a nézõk elé, meghal a magyar irodalom és a magyar kultúra" - mondta Dobos Ildikó az MTI-nek.

Szõnyi G. Sándor 1928. december 29-én született Rákospalotán. Pályáját újságíróként kezdte, majd a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskola dramaturg szakán szerzett diplomát 1956-ban. Néhány évig dramaturgként dolgozott a Magyar Televíziónál, majd 1958-tól a tévé irodalmi és drámai fõosztályán rendezett, 1993-1994-ben a drámai mûsorok stúdióvezetõje volt.

A hatvanas évektõl a mûfaj fénykorában csaknem 80 tévéfilmet és tévéjátékot rendezett. Sok klasszikus mûvet dolgozott fel, olyan szerzõktõl, mint Dosztojevszkij (A játékos, 1963), Balzac (Vörös vendégfogadó, 1964), Csehov (Svéd gyufa, 1965), Solohov (A nagycsaládú ember, 1977), Móricz Zsigmond (Míg új a szerelem, 1984, Koldus Napoleon, 1987), Katona József (Bánk bán, 1987). Szívesen nyúlt kortárs írók mûveihez is, közéjük tartozott Hubay Miklós (Római karnevál, 1974, Párkák, 1975), Fejes Endre (Mocorgó, 1968, Kéktiszta szerelem 1970, Jó estét nyár, jó estét szerelem, 1971, Cserepes Margit házassága, 1972), Karinthy Ferenc (Ez a Józsi, ez a Józsi, 1979), Szabó Magda (Az a szép fényes nap, 1980), Galgóczi Erzsébet (Férfiak,
akiket nem szeretnek, 1974; az írónõ Kinek a törvénye? címû mûvébõl 1979-ben játékfilmet rendezett), Osztojkán Béla (Nincs itthon az Isten? 1989).

A Családi kör sorozatban több alkotás is fûzõdik nevéhez, tévéfilmet forgatott Mednyánszky László festõmûvészrõl (1978), míg az Egy forradalom hétköznapjai címû (1993) dokumentumjátéka az 1848-as eseményeket és szereplõket mutatja be. Az 1999-ben készült Erdélyi novellák (1999) címû munkája kisjátékfilmek füzére erdélyi írók munkáiból, a 2007-es és 1956 novemberében játszódó Estére mindig leszáll a köd címû tévéfilmje - amelynek forgatókönyvírója is egyben - Galgóczi Erzsébet mûvébõl készült.

Szõnyi G. Sándor 1981 és 1983 között a kecskeméti Katona József Színház mûvészeti vezetõje volt, színpadra állította Fejes Endre Az angyalarcú, Katona József Bánk bán, Petrusevszkaja Zeneórák, Romain Rolland A szerelem és a halál játéka, Tennessee Williams A vágy villamosa címû darabját.

A 2004-ben megalakult Televíziós Mûvészek Társasága alelnökévé választotta, 2007-tõl a szervezet tiszteletbeli alelnöke volt. Munkásságát két alkalommal ismerték el Balázs Béla-díjjal (1964, 1973), 1975-ben megkapta az érdemes mûvész címet, 1988-ban kiváló mûvész lett. 1997-ben a Magyar Televízió alkotói által életre hívott Új Múzsa Alapítvány életmûdíjával tüntették ki, 2009-ben életmûdíjat vehetett át a 40. Magyar Filmszemlén is.