Tegnap láttam A vigéc címû darabját a Térszínházban. Nagy élmény volt! A nézõtér csordultig megtelt, ha jól vettem ki, valamelyik - feltehetõen közeli - oktatási intézménybõl jöttek a diákok, többé-kevésbé szervezetten (kicsit csúszott miattuk a kezdés - de ez volt az egész este egyetlen negatívuma). Az elején aggódtam, hogy ha a pontos érkezéssel ennyire hadilábon állnak a fiatalok, akkor esetleg a nézõtéren is fegyelmezetlenek lesznek - ami egy ilyen színház esetében, ahol a szsínpad nem igazán különül el a nézõtértõl, elég zavaró lett volna. De aztán szerencsére a darab õket is megfogta, érezhetõen élvezték, s talán el is gondolkodtak rajta. Ha ma nem kellett volna korán kelnem, a színdarab utáni beszélgetésre is örömmel maradtam volna. Úgy látszik, ez is a Térszínház különlegessége, hogy a mû megtekintése után beszélgetésre nyílik mód az alkotókkal. Csak remélni tudom, hogy láthatom még színpadon A vigécet és Páskándi más mûveit is. Igazán megérdemelné a szerzõ! Ez a darabja legalábbis kifogástalan... Ennyi mai kamaszt így lekötni és közben elgondolkodtató üzenetet is átadni - nem semmi.
Ha tehetném, késõbb újra elmennék erre a "zord bohózatára" a Térszínházba és akkor már maradnék a darab utáni beszélgetésre is!