A csizmadiára rossz idők járnak, alig akad munkája. Egyik inasa, Furtonfürt a Vendégmarasztalás Szelleméhez fohászkodik pártfogásért, amit kihallgat Tincsekincs tündér két szolgálója, Bongyorka és Göndörke. Elvezetik az ifjút úrnőjükhöz, aki varázserővel ruházza fel hajszálait és verselőre változtatja beszédét. Figyelmezteti azonban, ha elhullanak hajszálai, varázsereje is elszáll, épp mint a Bibliából ismert Sámsonnak. A csizmadiamester és az inasok nagyon rácsodálkoznak a hazatérő Furtonfürt rímeire, s hogy valami pénzhez jussanak, csapdába ejtik, hogy vásárokban mutogathassák. A kétségbeesett legényt a váratlan látogató, Cupp-cupp, a vendégmarasztalás szelleme szabadítja ki, s kérésére olyan sáros vendégmarasztaló időjárást teremt, melyben hamar tönkremennek a lábbelik.
Így esik, hogy Mézes király lányának, Sütikének tönkre megy a topánja, s Fakutyával, az udvari bolonddal elhozzák a csizmadiaműhelybe. Furtonfürt egy hajszálával erősíti meg a cipellőt, s azt kívánja, a hajszál mindig vezesse vissza a lányt hozzá. Mivel a vendégmarasztaló időjárás az ellenséges szomszéd, a Mázas király hadseregének is tönkre teszi a csizmáit, Furtonfürt azokba is beragasztja egy-egy hajszálát azzal a paranccsal, hogy a csatában hátráljanak meg. Így történik, hogy Mázas király és serege megfutamodik a csatatéren. Mézes király kitünteti alatvalóit, Furtonfürtnek adja feleségül Sütikét, akivel kölcsönös a szimpátia. Furtonfürt azonban láthatóan nem boldog, s a szalmakalapját még mátkája, a királylány kedvéért sem venné le, sőt elszalad a lakodalomból. Csak barátja, Szurkocska tudja az igazságot: feláldozta minden szál haját az országért, s most elmegy, hogy hajszálait visszaszerezze a "minden elhullott hajszálak őrzőjétől", a végtelenhajú lánytól, Tincsekincstől.