Norman McLarent szokás animációs költőként emlegetni. A Skóciából érkezett kanadai képes volt kamera nélkül filmet készíteni, sőt hangszer nélkül zenét szerezni. Ezek után talán természetes, hogy zenét épp filmre rajzolva komponált, de volt, hogy magára a filmre festett, karcolt, hogy mozgó foltjai, pacái, vonalai zenére mozogjanak.
A fényeket, a színeket, a mozgást és a hangot a lehető legszokatlanabb és leghatékonyabb módon kombinálta össze; a hatás eklektikus, és intellektuálisan kihívó.
A mester játszik a néző elvárásaival: sosem lehet tudni, éppen mi következik.