Az elbocsátott légió c. könyvet nem olvastam, de most, hogy megemlítetted, belenéztem a neten a rövid leírásába, és ezt írja róla egy rövidke kis ismertetõ szöveg:

"Smidt Flórián, az egykori parasztfiúból lett katonatiszt megjárta a Rákosi-korszak börtöneit és internálótáborát. 1956. októberében könnyen megtalálja a jellemének megfelelõ cselekvési formát – aki olvasta a Magányos pavilon címû regényemet, ismeri életének ezt a szakaszát –, de mihez kezd forradalmár természete a békés és ellentmondásos években?
Útja fenyegetések és pusztulás között kanyarog, látja régi bajtársainak tönkrement életét, a rendszer megbúvó és nyílt ellenségeit, találkozik az Államvédelmi Hatóság egykori embereivel.
Magánéletét látszólag rendbe hozza a szerelmével, Nagy Zsófiával kötött házasság, de itt sem kerülheti el a tragédiákat.
Vajon minden fájdalom, bánat, sértõdés után is megmarad-e Flórián annak a forradalmárnak, aki még húsz évvel ezelõtt elindult, hogy megvédje az új országot, a nép hatalmát?
„Hõsnek azt az embert nevezzük, aki középpontjából kimozdíthatatlan” – mondja egy amerikai bölcselõ, vagyis mindig jelleme alapvetõ elõírásai szerint cselekszik. Jó volna hinni, hogy Smidt Flórián sorsa ugyanezt példázza."

(Forrás: Moly.hu)

http://moly.hu/konyvek/moldova-gyorgy-az-elbocsatott-legio

nem is kritizálom magát a könyvet, csupán élvezem a zavart hallgatást az elvtársai részérõl a "cigánybûnözõ" kifejezéssel kapcsolatban, amit következetesen használ a könyvben. A közírói munkásságán túl elég sok szépirodalomnak szánt mûve is készült. Az "elbocsájtott légió"-ban pedig azért elég elnézõen ír az ávósokról.

Hát a bûn az élet nem egy szépirodalmi remekmû, de nem is akart az lenni.
A többi könyve is inkább közírói formában íródott, mint sem azért, hogy komoly dramaturgiai, vagy prózai elemeket tartalmazzon.

Én egyébként nem vagyok MGY rajongó, de pár könyvét azért elolvastam.
Azok elég kritikusak voltak a mindenkori rendszerrel szemben, attól függetlenül, hogy az milyen témát érintett.

A tipikus, kissé komcsi beütésû olvasmányos szemét, amit irkál. Irodalmi értékük a nulla felé konvergál. Szerintem most kissé kényelmetlen helyzetben van, mert a "Bûn az élet"-ben minden második szó a CIGÁNYBÛNÖZÕ" volt. Lehet aztán mellébeszélni, de a szavak le vannak írva, nincs mese. Valamelyik 444-es gennyláda igazán feltehetne neki ezzel kapcsolatban néhány kínos kérdést! Persze hiú ábránd, mert õket csak a másik oldal kínos témái tudják izgalmi állapotba hozni.

Rendkívül termékeny és sokoldalú író, a régi sport témájú szövegeit (pl. Ferencvárosi koktél) és a humoros írásait bírom a legjobban.