Egyik tagja a női performer II. generációnak. Széles körű műveltsége van, profi hegedűs, képzett egyiptológus, asszirológiával is foglalkozott. Minden területen zseniálisan mozog. Ezek mellett szemiotikát, kommunikációelméletet, költészetet tanult. Harmóniumokban, szintetizátorokban, elektromos orgonában, szintén nagyon képzett. A performance korábbi, véres valóságát, önmegmérettető, heroikus gesztusait, térbeli akciókat egy teljesen önéletrajzi performanszba vitte át. Nagy mértékben kitágította eszközeit, szélesebb körű aktivitást akart létrehozni. Tudatában volt annak, hogy még a legérdeklődőbb közönség is belefáradt a '60-as, '70-es évek-beli performanszokba. Megunta a new york-i klímát és egy nagyobb közönség számára akart elmondani dolgokat, azért sokat turnézott Európában is. Ezért, első akcióiban kilépve a zárt térből, utcai zenészként működött New Yorkban jelmezbe öltözötten játszott cowboy-dalokat. Sokszor úgy játszott, hogy a hegedűbe be volt építve egy magnó, ami vagy önmagában, vagy pedig hegedülés közben szólt. Korcsolyában hegedült, ami egy jégtömbbe volt befagyasztva; és amíg el nem olvadt, addig játszott (New Yorkban, Genovaban, és más európai városokban is). A művészet üzenetének törékenységére hívja fel a figyelmet, ebben a zajos világban; és a figyelemnek, hallgatózásnak a szükségességéről beszél az általa írt szövegekben.