Johnny Depp alulértékelt thrillere igazi 90-es évekbeli borzongás

  • PORT

A Holtidő egy feszült és fordulatos film, amiben Christopher Walken vérfagyasztó gonoszt alakít.

Az 1995-ös Holtidő című film cselekménye valós időben játszódik: egy hétköznapi könyvelő, Gene (Johnny Depp) lányát elrabolják a Los Angeles-i pályaudvaron, majd az emberrablók közlik (az egyiküket Christopher Walken alakítja), hogy ha nem öl meg egy bizonyos személyt másfél órán belül, végeznek a kislányával. A film ennek a feszült másfél órának a története.

 

Klasszikus kilencvenes évek

Hallottál már John Badhamról? Olyan filmeket rendezett, mint a Szombat esti láz (1977), a Kék villám (1983), a Rövidzárlat (1986) vagy épp a Zsarulesen (1987) és a Zsarulesen 2. (1993). Megbízható hollywoodi iparos, akinek sosem volt egyedi stílusa, viszont mindig elvégezte a rábízott munkát. Az 1995-ös Holtidő sem kivétel, és hogy nem sűrűn beszélnek róla, az talán azért van, mert könnyen elvész a kilencvenes évek amúgy is túltengő thrillerei közt. Pedig a Holtidő, ha nem is egyedi, de mindenképp figyelemre méltó film.

Badham egy dologban nagyon profi, és az a feszültségkeltés,

nem véletlen, hogy még A Jedi visszatér rendezése kapcsán is felmerült a neve. A Holtidőt is úgy vezényelte le, hogy tökéletesen adagolja benne a humort, a feszültséget és a fordulatokat.

A Holtidő igazi kilencvenes évekbeli thriller, annak minden erényével és hibájával együtt:

  • Depp talán túlságosan is rutinos a bajba jutott, réveteg fickó szerepében;
  • a kislányát, akiért elvileg aggódunk, kicsit idegesítőre sikerült megírni;
  • ugyanakkor Walken hátborzongatóan hozza a klasszikus főgonoszt;
  • a mellékszereplők is emlékezetesek;
  • és a főszereplő újabb és újabb ötletekkel áll elő, majd újabb és újabb akadályokba ütközik – ami folyamatosan fenntartja a figyelmet, még akkor is, ha ezek egy része eléggé mondvacsinált.

Szóval, ha bírod a kilencvenes évek thrillereit, a Holtidő nem maradhat ki!

Ez is érdekelhet

9 alulértékelt thriller a 90-es évekből

Elsikkadtak a sok klasszikus közt, pedig többet érdemelnének.

Lássuk!

 

(via Collider)