1947. november 30-án született Chicagóban. A plainfieldi Goddard College-ban végzett, pályafutását színészként és rendezőként kezdte, de aztán kedvet kapott az íráshoz. Három off-off-Brodaway darab szerzőjeként vált ismertté. Az 1984-es Glengarry Glen Rossért Pulitzer-díjat kapott. Sikerét nagyrészt szokatlan színpadi dialógusainak köszönheti, az ún. Mametspeak (Mametbeszéd) pattogó párbeszédekre és profán kifejezések használatára utal. A dialógusok ritmusát a próbák során metronómmal szokta beállítani, a művészek azonban nem mindig lelkesedtek ezért a módszerért?
A színház mellett Mametet a film világa is vonzotta. Első forgatókönyve A postás mindig kétszer csenget volt, amelyben hitelesen adaptálta James M. Cain regényét a mozivászonra. 1982-ben Az ítélet forgatókönyvéért Oscar-díjra jelölték. Néhány éves szünet után 1987-ben tért vissza a filmhez, a szülővárosában, Chicagóban játszódó Aki legyőzte Al Caponét című mozi szüzséje a kedvencei közé tartozik. Még ebben az évben saját forgatókönyvéből megrendezte első filmjét, a Játékos végzetet,amelyben leendő felesége, Lindsay Crouse alakította a rámenos pszichiátert, aki szenvedélybetegekkel foglalkozik, így próbálja kordában tartani saját szenvedélyét is.
Mamet 1992-ben filmre vitte saját Pulitzer-díjas színdarabját, a Glengarry Glen Rosst, és a szereplőkhöz hozzáadott még egy dinamikus karaktert, akit Alec Baldwin keltett életre.
Mamet ekkorra már második házasságában élt, Rebecca Pidgeon színésznő volt a felesége, s hamarosan megszületett a két csemete, Clara és Noah is.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások