Talán nem véletlen, hogy az olasz katolikus Robert De Nirónak jól áll a papi öltözék: A misszióban is remek volt jezsuita atyaként, de a Nem vagyunk mi angyalokban nem is igazi pap, ahogy Sean Penn sem!
Volt idő, amikor a filmesek azt gondolták, hogy egy jó vígjátékhoz mindenképpen az kell, hogy a főszereplőket apácának vagy papnak öltöztessék, aztán jöhetnek a tréfás félreértések. Mással ugyanis nem tudom magyarázni azt a különös egybeesést, hogy egymás után jöttek ki a következő filmek: Apócák a pácban (1990) Eric Idle és Robbie Coltrane főszereplésével, az Apáca-show (1992) Whoopy Goldberggel, és a Nem vagyunk mi angyalok (1989) a reverendába öltözött Robert De Niróval és Sean Penn-nel. A három közül már csak a főszereplők miatt is nyilván az utolsó a legfajsúlyosabb.
Persze ott van még a rendező, az első amerikai filmjét készítő Neil Jordan (Mona Lisa, Síró játék - The Crying Game, Interjú a vámpírral) és a nagyszerű forgatókönyvíró, David Mamet , aki a (majdnem) azonos című 1955-ös Michael Curtiz vígjátékot, a Nem vagyunk angyalokot dolgozta át – úgy, hogy legyenek benne (ál)papok, mert az eredetiben nem voltak. Voltak viszont szökött fegyencek. Azt nem tudjuk, hogy Ned (De Niro) és Jim (Penn) miért került rács mögé, de azt tudjuk, hogyan kerültek ki: amikor egy Bobby nevű, náluk jóval veszélyesebb rab (James Russo) kitör az Isten háta mögötti, különlegesen szigorúan őrzött börtönből, ők is kénytelenek vele menni. Az első feladat adott: megfelelő álruhára kell szert tenniük. Sikerül is jobb híján két csuhát szerezniük, s ettől kezdve papként fejtik ki "áldásos" tevékenységüket - ami egyáltalán nem gyerekjáték.
A második feladat még embert próbálóbb: át kellene kelniük a határ túloldalára vezető hídon, amit éjjel-nappal árgus szemekkel őriznek - kivéve, amikor a templomi körmenet áthalad rajta. Hőseinknek így mindenáron meg kell őrizniük jámbor egyházi küllemüket, ha a rájuk vadászó börtönőrök gyűrűjéből ép bőrrel akarnak szabadulni, ami nem könnyű, hiszen mindketten az utcán nőttek fel. Kicsit tuskók is, bár a helyén van a szívük, és pont a szókimondásuk lesz az, ami oly népszerűvé teszi őket a gyülekezetben. A dolgot nem könnyíti meg, hogy egyikük beleszeret egy gyönyörű helyi nőbe, Mollyba (Demi Moore). Lehet tippelni, hogy melyikük, de a fotó segít. És meglepő módon bemutatásakor ez a film egy ilyen rendezővel, ilyen főszereplőkkel és egy tényleg vicces történettel jókorát bukott, pont a felét hozta vissza a 20 millió dolláros költségvetésnek. Az ok? A téma túl kényes volt a vallásos amerikai nézőknek, a világ több részén azonban sikeres volt ez a sok szempontból valóban régimódi komédia, majd egy második életet is élt a tévé- és videóforgalmazásban, ahol már tényleg megszerették.
A film elérhető az HBO GO-n.
