Ezt baromira meg tudom érteni.
"Igen. Megszületett Tamás, és akkor õ nekem már mindennél és mindenkinél fontosabb volt. Én nem tudtam volna úgy négy évig fõiskolára járni, hogy valaki más gondoskodjon a gyerekemrõl. Ebben nem csak a szülõi érzés dominált, hanem nekem dolgoznom kellett azért, hogy el tudjam tartani a fiamat. Ilyen egyszerû. És ezt ennyire leegyszerûsítve senki sem tudja elfogadni. Azt mondják, úgyis lett volna valahogy. De nekem kollégiumban kellett volna élnem. Ha olyan családi körülmények között éltem volna, mint az a színésznõ, akit most nem akarok megnevezni, de ugyanúgy korán szült, ám a gyereknevelésben a nagyszülõk segítették, így semmi akadálya nem volt, hogy fõiskolára járjon, akkor számomra sem vált volna lehetetlenné, hogy évekig lógassam a lábam. "
"Ami most. Lent élek itt Kecskeméten a fiammal. Hogyha valakinek eszébe jutok, elmegyek, dolgozom pár napot, forgatok, aztán hazajövök, és élem az életem. "
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások