Itáliai zeneszerző. 1590-ben a mantovai udvarhoz szegődik gambásként. Vincenzo Gonzaga herceget külföldi útjaira is elkíséri, így Magyarországon is megfordul 1595-ben. Jelen volt Esztergom ostrománál ahol a vár felmentése után előadást tartott. Ennek emlékére ma utca és kórus is viseli Monteverdi nevét a városban. 1599-ben feleségül veszi Claudia Cattaneo énekesnőt; két fiuk születik. 1602-től udvari karmester. 1613-tól a velencei Szt. Márk székesegyház zeneigazgatója. Ekkor már egész Európa legtekintélyesebb zeneszerzője. Monteverdi zenéje a firenzei Camerata újító törekvéseit ötvözi a hagyományos zeneszerzői módszerekkel.

Számára a régi és az új (prima pratica és seconda pratica) között a különbség nem annyira a kompozíciós módszerekben (polifónia és monódia szembeállításában), mint inkább zene és szöveg viszonyában van: régen a zene nem függött a szövegtől (legfeljebb annak nyelvtani vagy költői struktúrájától), míg az új zene a szövegben ábrázolt fogalmakat, érzelmeket fejezi ki, erősíti föl. A zene immár nem a matematika egy ága, ahogy a középkorban tanították, hanem szenvedélyek ábrázolásának, fölkeltésének eszköze. A hagyományos eljárásokkal nem szakít, azokat az új törekvések eszközeként használja, művelésüket nagyon fontosnak tartja; kortársaival ellentétben, alig publikált egyszólamú művet.

Monteverdi többszólamúsága, azonban, több vonatkozásban is elüt a Palestrináétól. Legszembetűnőbb a szólamok nagy virtuozitása, megnövekedett hangterjedelme; a hosszú tercmenetek; a világosabb tagolás. Az egyes szólamok metrikai mozgása uniformizálódik, ahogy egyre inkább a basszusnak vannak alárendelve. Elkezdődik a modális gondolkodás fölváltása a funkciós-tonális gondolkodással; hosszabb zárlati formulák, akkordsorozatok jelennek meg. Művei közül szinte kizárólag azok maradtak fönn, amelyek nyomtatásban megjelentek. Ezek a nyomtatványok általában gyűjtemények, több év terméséből válogatnak.