A barokk opera megteremtőjének utolsó remekművét 1643-ban Velencében a Karnevál idején mutatták be. Monteverdi egy új utat indított az operatörténetben azzal, hogy zenéje minden eszközzel a drámai szöveget szolgálja, emberi jellemeket ábrázol és érzelmeket fejez ki. A Poppea megkoronázása a műfaj első történelmi témát feldolgozó alkotása. Francesco Busenello szövegkönyve felidézi az ókori Róma császárának botrányt kiváltó, házasságtörő szerelmét, Néró, minden akadályon átgázol, hogy a császári trónra maga mellé ültesse Poppeát. Száműzi útjából feleségét, Octavia császárnét és halálra ítéli a filozófust, Senecát, az uralkodó bölcs, szókimondó bizalmasát, aki bírálni merte erkölcstelen életét. Monteverdi így fogalmazta meg alkotói ars poeticáját: „az ellentétes érzelmek azok, amelyek leginkább felkavarják a lelkünket, és a jó zene feladata éppen a lélek felkavarása”