Az aktuális rész ismertetője: "Akit a sors messze vetett szülőföldjétől, előbb-utóbb visszatér oda. Haza kell mennie. Mikszáthnál láttam ezt fényesen, amikor halála előtt nem sokkal olthatatlan vágy fogta el, hogy visszatérjen Nógrádba, amelyet lakóival együtt ő emelt be a magyar irodalomba és a nemzet emlékezetébe oly pompásan. Így vagyok én is Nógráddal. Pedig úgy nőttem fel, mint gyermek és ifjú, hogy nem is tudtam: két Nógrád is van. Nem önszántából vált ketté a megye, Trianon az én sorsomat is befolyásolta. Később Madách és Mikszáth vezetett vissza a teljes Nógrádhoz. Meg Balassi, Komjáthy Jenő, Kármán András. És Krúdy Gyula. Valamint Drégely és Bussa vára, Csontváry Gácson, Petőfi Füleken, Ferenczy Teréz sírja Szécsényben és az Acélgyár Salgótarjánban. Ezt nevezzük mi palócföldnek, ami persze ennél jóval nagyobb. Honttól Gömörig húzódva őrzi, rejti gyönyörű múltját. Jobb hát azt mondanom, amit Mikszáth: Görbeország. Itt nemcsak az út girbe-gurba, az ott élők gondolkodása is az. Ravaszságukból valamennyit talán én is örököltem."
Így vall "szerelmes földrajzáról" Praznovszky Mihály irodalomtörténész, muzeológus. "Palóciában" tett látogatásunk állomásai: Horpács, Balassagyarmat, Csesztve, Mohora, Szécsény, Sztregova, Kékkő és Szklabonya.