Tizennégy éves korától különböző művészeti szabadiskolákban tanult rajzolni - előbb a Dési Huber körben, majd a Postás Művelődési Központban, ahol mestere Zilahy György festőművész volt. Eközben azonban 1964-ben keramikus szakvizsgát tett. A hatvanas években rendszeresen járt a tokaji művésztelepre, olajképeket, pasztelleket és grafikákat készített. Minden alkalmat megragadott, hogy festhessen. 1964 - 1969 között restaurátorként dolgozott a Budapesti Történeti Múzeumban. 1968-ban megismerkedett Tarján Hédi kárpitművésszel, aki megtanította szőni, s előkészítette a főiskolára. Pérelit olyannyira magával ragadta a technika, hogy ezután képei már szövőszéken születtek. 1969 - 1974 között az Iparművészeti Főiskolán tanult, s ekkortól kezdve saját műtermében, Tahiban dolgozik, minden művét maga szövi. 1977 óta kiállító művész. Álló szövőszéken szőtt gobelineket készít, de nem egyszerű kárpitszövés az övé, a látvány többszörösen túlmutat a tulajdonképpeni hagyományos szövésen, az iparos termék szűk tartományán. Helyét a grand art mezőiben kell keresnünk. A szakmai klisé szerint a gobelin szinonimája Péreli Zsuzsa, viszont Péreli Zsuzsa szinonimája nem csak a gobelin, hiszen dolgozik ő más technikával is, és biztos, hogy más műfajban is ugyanilyen jeleset alkotott volna, vagy fog, ha kedve tartja? - írta róla Frank János 1987-ben a művész Műcsarnokbeli kiállításának katalógusában. Péreli grafikái, papírplasztikái is igen jelentősek, mint ahogy azt a Debreceni Mű-Terem Galériában kiállított alkotásai is bizonyítják. Azokon a régmúlt elfeledett értékeit éppúgy ábrázolja, mint modern korunk alapkérdéseit és válaszait. Nem csodálható, hogy Aubussonban, Európa legfontosabb gobelin múzeumában művei revelációként hatottak.