A pontszámok alapján sokkal jobbat vártam, de nem tudott magával ragadni a film.

Szeretem az ilyen stílusú filmeket, amikben méyen szántó gondolatok vannak ... de ez nálam nem hozott semmiféle katarzist a végére, habár számítottam rá. Szerintem a sztorik nem igazán jól voltak megválasztva, nem kapcsolódtak teljes mértékben a végkifejlethez, inkább csak egy-egy kiragadott emberi jellemet próbáltak boncolni ... emiatt zavaróak voltak, mintha csak időkitöltés lett volna.

Gyerekeknek egyáltalán nem ajánlanám. A film nem volt rossz, de számomra messze a 8-astól, inkább egy sima közepes.

Nem kételkedem benne, hogy jó volt a szinészi játék, sőt, lehet hogy a rém hiteles karakter alakítások is szerepet játszottak a vélemény kialakításomban. Elég eklektikus filmfogyasztó vagyok, nálam a drámák, életrajzi művek is táptalajra lelnek, de el kellene döntenünk hol van az a határ, ami felett már nem ad valamit hanem elvesz. Nálam a Szólít a szörny akármilyen mély mondanivalót is próbál közvetíteni már túlmegy azon a bizonyos határon. Vannak olyan dolgok, (és most nem akarom lespoilerezni a dolgot, tehát nem nevezném meg) amit nem hiszem hogy szórakoztatás címszó alatt ennyire kegyetlenül meg kell mutatni. Van egy határ. Ez a film túllőtt ezen a határon. Sajnálom.

[SPOILER]

> A film azt mondja, hogy a szándékosan, hatalomért emberölő is lehet jó király.

Egy rossz énekes lehet jó apa? Egy jó futó lehet rossz focista? Ezek jelzők.
És semmilyen jelző nem abszolút. Ha valaki jól énekel, akkor az mihez képest jó?
A falu hangja hol áll Pavarottihoz képest? A dolgok relatívak és viszonyításon alapulnak, inkább százalékosak.

A történet véleményem alapján ébresztő. Fiam, ez a világ, már ne az illúziót kergesd, hanem nézd, ilyen a világ. Éppen ezért ne ítéld el magad, amiért "rosszat gondolsz", hanem lépj ki ebből és próbáld meg megtalálni a helyed a világban ahelyett, hogy kihúzódnál belőle.
A világ ilyen, ha megszakadsz, sem tudod egyedül megváltani, de tovább kell lépned. Megvédheted magad, elutasíthatod, amit nem akarsz, stb.

> Viszont rákérdezek nyiltan: a film azt mondja, hogy a szándékosan, hatalomért emberölő személy is lehet jó király (tehát nem megörökölte a trónt és azt megvédte a konkurenciától aztán; hanem hatalomvágytól megrészegedve gyilkolt, azért hogy hatalomra kerülhessen!) Te egyetértesz ezzel?

<VICC>
Pszichológus: "Nem volt a családban zsarnok király? Esetleg egy előző inkarnációban?" :-)
</VICC>

Hős (Ying xiong):
------------------
Törött Kard: - Jól van. Leírok neked két szót. Fontos szavak. Emlékezz rájuk.
...
Király: - Mondd el, miféle szavakat írt oda?

Névtelen: - Az Ég Alatti...
Törött kard azt mondta, a nép szenvedett a sok háborúban. Csakis Csing király alatt válhat eggyé az Ég Alatti.
Azt mondta, ne öljelek meg a nagyobb jó érdekében.
Így mondta: egy ember szenvedése az Ég Alattihoz képest semmit sem számít. Az országok vetélkedése ostobaság az Ég Alatti ügyéhez mérten.

Király: - Az egyetlen ember, aki igazán megért, ugyanakkor a legnagyobb ellenségem is. Annyian támadtak már rám szavakkal vagy éles tőrrel, csoda, hogy mind túléltem. Senki sem értette a szándékaimat. A hivatalnokaim is mind azt mondják rám, hogy zsarnok vagyok, és gyűlölnek.
Álmomban sem jutott volna eszembe, hogy Törött Kard, akit alig ismertem, tisztel engem igazán, és érti, milyen célokért szállok harcba.
------------------

Érdemes megnézni a Fáraó c. filmet (1966). Az élethez képest nagyon gyengus, de mutat valami erről a témáról.

> az első válaszodnál tisztáztam, hogy erkölcsi kérdésekben nem lehetséges olyan, hogy több nézőpont.

Számodra lehetséges, hogy nincs. Én nem így látom. Mindennek iszonyú mélysége van, plusz egy háló, amellyel összekapcsolódunk másokkal, kvázi hatunk rájuk.
Minél alacsonyabban vizsgálod, annál több szempont merül fel. Minél globálisabban, magasabbról nézve nézed, annál inkább eltörpülnek az egyéni, személyes nézetek, válik masszává minden. A Tejút mélyéről a problémáink is semmik - porszemek vagy atomok lesznek.

> És hogy mi a jó? Mint mondtam, ezt belülről fakadóan érzi az érzelmileg érett ember, de ha ez nem lenne elég, tessék itt van egy definíció :-) :
> „Összefoglalva: - Erkölcsileg jó az, ami elősegíti az egyén tökéletesedését, fejlődését testi ill. szellemi, lelki téren és egyúttal hasznára, segítségére van a többi embernek is. - > Az erkölcstannal foglalkozó szakemberek egy része a rosszat a jó hiányának tartja. Mások szerint a rossz, aminek önmagában nincs semmi értelme. - A jó és a rossz tettekben nyilvánul meg.”

Ez egyfajta nézőpont. Menj el más világrészekre, és lám. Erkölcsös lányokat megcsonkítani; magadhoz rabszolgának venni; idegen skalpjával díszelegni; avagy a gyengét eltiporni.
A realitás bonyolult. Nem csak balra és jobbra lehet menni: fel-le, előre-hátra, cikkcakkban; és lehet araszolni, sétálni, futni, száguldani.

Továbbá igen messzire vezetnek ezek a szavak.
Nem feltétlenül erkölcsös, ami segítségére van a többi embernek. Egy emberi sors jól mutatja, hogy esetenként az okoz fejlődést, ha az ember rosszon megy át.
És hát sok embernek jót tenni nem ugyanaz, mint egynek. És hogy lehetne jót tenni, ha nem tudjuk, mivel teszünk jót?

"Egy szovjet katona halála tragédia. 1000000 szovjet katona halála statisztikai adat."

"Itt van egy fogoly, a neve Jézus. Megbolygatta társadalmunk rendjét, viszályt szított közöttünk és a rómaiak között, semmibe vette elöljáróinkat. Ölessük-e meg, hogy ismét nyugalom és béke legyen Izráel földjén?"

Tennék valami "jót". Akkor első kérdés: valóban jó az a másiknak? És mi van közben a többiekkel. Nekik is jó? Honnan tudnám, mi okoz valódi fejlődést?
Valakit kilöknek az ajtón és felnő, a nehézségeken keresztül hatalmasat fejlődik. A másik 1 hét múlva éhen hal. Hogyan tudhatom, mi történik majd vele, ha nekem kell döntenem a sorsáról?

Ezek számomra nem egyszerű igen-nem kérdések, hanem előre latolgatások, számítások a súlyokkal, és az optimumok keresése - amiket aztán a sors egy kurta pillanat alatt felrúghat.

A ciprusi mágus a róla írt könyvben sokat tusakodott magával, mert olyan embereket mentett meg, akik utána sokak kárára voltak...

[/SPOILER]

[SPOILER]

> /Viszont a film nem erről szólt, hanem erkölcsi dilemmákat vetett fel!/

Szerintem ezek a történetek nem arról szóltak, hogy erkölcsi tartást adjanak.
Nem a szokásos sztorik, mitológiai frázisok, hogy légy jó és majd visszatér hozzád (a szegény legény gazdag lesz, az állatok meghálálják a morzsákat, stb.).
Éppen arra szolgáltak, hogy a fiú lelkében elnyomott részek életre keljenek. Hiszen lenyomta őket, nem nézett velük szembe. Maga a szörny is önmaga agresszív része, akit a temetőbe száműzött.
Ezek szimbólumok is lehetnek: a királyfi és a pótanya - a fiú és a nagyi.
Akit pedig megölt, az lehet akár az anyja is, azaz ez szükséges, hogy a királyságban helyreálljon a nyugalom, vagyis ha elengedi az anyját, tovább tud élni.

A pszichológusok által a gyerekekkel játszott játékok is átvittek. Egy süni bábu rosszul viselkedik és így mutat meg valamit a gyereknek, aki nem akar ezzel szembesülni. Ezek mind szerepek, kívülről mutatva ismeri fel az ember.

Én ezt láttam a történetekben.


> Ellenben amikor aktív döntési helyzetről van szó egy erkölcsi kérdésben, ott nincs olyan, hogy nézőpont kérdése.

Millió nézőpont van, amit figyelembe lehet és esetleg kell venni egy döntés során.
Az ember társas lény, kapcsolódik másokhoz és pont ez a kapcsolata teheti nehézzé a döntéseket (a bibliai és vallásos törvények nagyja közösségi törvény, amiknek egyedül egy szigeten semmi hasznukat nem venni).
Ezt még megszorozzuk az időrendiséggel is, amelyet figyelembe kell venni. És hát a rövid távú megoldások is lehetnek jók, a hosszú távúak is okozhatnak problémát.
Ha az anya csak a jövőre épít, de az nem jön el (rák), akkor a fiával való kapcsolatát kurtítja meg.

> Erkölcsi értelemben (márpedig itt a filmben erről van szó) vagy jó vagy rossz valami, csak az emberek(felnőttek) egy része szereti elmaszatolni, elkenni a dolgokat, hogy a felelősségvállalást el tudják kerülni...

Én ilyet nem láttam a filmben, ha kiveszem belőle a meséket.
Amit láttam, hogy van egy halódó anya, egy hullamerev nagyi, és egy magára maradt gyerek, akinek nem csak az anyja betegségének súlyát kell viselnie, hanem az iskolai elnyomást is.
Magányos, senkire nem számíthat és neki jól kell viselkedni, illik-hálóba gabalyodott.
A rajz- és fantáziavilágba menekül, és annyira nem veszi tudomásul az életet, hogy egy meselény segít neki felébredni és továbblépni.

Az erkölcs, ha van, itt görcsös negatívum, amit fel kell oldani. Ki kell lépni a "nem illik, nem szabad" világából és rájönni, mi az, amit a szociális háló pakolt rá és mi az, ami valóban ő.

Ő az is, aki megvédheti magát. Ő az, aki kimondhatja, hogy az anyja inkább haljon meg, mint szenvedjen. Összetörheti a nagyi holmijait, hogy jelezze, ő is létezik, rá is figyeljenek. Főleg, mert azok csak tárgyak. Itt egy merev érzelmi hálóba gabalyodott gyereket kell megmenteni, hogy folytathassa az életét.

Másodsorban erkölcsileg sincs fehér és fekete. A legjobb szándékkal lehet sokszor a legnagyobb kárt okozni, és a legrosszabb indíték is szolgálhat kellő tanulságul hosszabb távon. Ez nem digitális világ. Nincsenek tisztán jó és tisztán rossz döntések, hanem, mint a fizikában, erők vannak, impulzusok, lendületek, amikkel lavírozunk.

[/SPOILER]

- „Rég láttam. Én úgy értettem, hogy ezen történetek az életről szólnak és akkor van értelmük.Az az értelmük, hogy a felnőtté válás egyik lépése, amikor feladod az illúziókat, naiv elképzeléseid.” Illúzió a fekete-fehér, a jó-rossz, abban az értelemben, hogy minden nézőpont kérdése. "
-> Rögtön az elején tisztázzunk valami fontosat. Szét kell választani ezt a nézőpont kérdése dolgot olyan értelemben, hogy milyen területre vonatkoztatjuk.
Például a hozzászólásod végén lévő történet valóban nagyon jól bemutatja, hogy a velünk passzívan megtörténő dolgoknak gyakran két oldala van, magyarul minden rosszban van valami jó (és fordítva). /Viszont a film nem erről szólt, hanem erkölcsi dilemmákat vetett fel!/
Ellenben amikor aktív döntési helyzetről van szó egy erkölcsi kérdésben, ott nincs olyan, hogy nézőpont kérdése. Erkölcsi értelemben (márpedig itt a filmben erről van szó) vagy jó vagy rossz valami, csak az emberek(felnőttek) egy része szereti elmaszatolni, elkenni a dolgokat, hogy a felelősségvállalást el tudják kerülni...


„A felnőttkor egyik eleme, hogy a kettős érzéseket is meg tudjuk élni. Valami ez is, meg az is.”
-> Nem írtam ennek ellentmondót, ezt én is így látom. A három példatörténet viszont nem kapcsolódik ehhez a gondolathoz, ez is a bajom velük: ezek erkölcsi döntéseket feszegetnek (tévesen), nem pedig azt, hogy lehet olyan állapotban érzelmileg egy ember, hogy egyik szeme sír, a másik nevet (a negyedik történet viszont pl. már ezzel foglakozik).


„Olvasd a régi királyokról, vezetőkről. Egyrészt egy királynak életben kell maradnia, ezért meg kell öletni, aki-ami ellene tör, másrészt millió dologban kell megalkudnia - főleg, ha kevés a hatalma (és több van az uraknak a háttérben). Maradhat-e jó?”
-> A film azt mondja, hogy a szándékosan, hatalomért emberölő is lehet jó király. Amivel kapcsolatban te érvelsz, az nincs a filmben, nem témája (valódi régi királyok hogy maradtak trónon), ezért ez félrevinné a témát.
Viszont rákérdezek nyiltan: a film azt mondja, hogy a szándékosan, hatalomért emberölő személy is lehet jó király (tehát nem megörökölte a trónt és azt megvédte a konkurenciától aztán; hanem hatalomvágytól megrészegedve gyilkolt, azért hogy hatalomra kerülhessen!) Te egyetértesz ezzel?


„Tony Soprano jó v. sem? Ha nem, miért szurkolnak neki a rajongók és nem az FBI-nak?” -> szivesen válaszolnék, de nem ismerem a karaktert. (a sorozatról halottam persze)


„Mi az, hogy jó? Visszautalok az első válaszomra.”
-> az első válaszodnál tisztáztam, hogy erkölcsi kérdésekben nem lehetséges olyan, hogy több nézőpont.
És hogy mi a jó? Mint mondtam, ezt belülről fakadóan érzi az érzelmileg érett ember, de ha ez nem lenne elég, tessék itt van egy definíció :-) :
„Összefoglalva: - Erkölcsileg jó az, ami elősegíti az egyén tökéletesedését, fejlődését testi ill. szellemi, lelki téren és egyúttal hasznára, segítségére van a többi embernek is. - Az erkölcstannal foglalkozó szakemberek egy része a rosszat a jó hiányának tartja. Mások szerint a rossz, aminek önmagában nincs semmi értelme. - A jó és a rossz tettekben nyilvánul meg.”


„> Könyörgöm a hatalomért szándékosan gyilkolt, miről beszélünk?
> Itt jön képbe a felnőtt emberek felelőssége, hogy ne hagyják hogy ez megtörténhessen és ilyen ember tartósan uralkodhasson.
Ha ezt így látod, akkor senki sem uralkodhat. "
-> Ezek szerint szerinted minden uralkodó gyilkossággal került hatalomra ÉS ráadásul ez igy rendben is van?


„Mindenkinek van valami vaj a füle mögött, ha más nem, az, hogy másképpen gondolkodik, mint mások. „
-> Tényleg annyira elnéző vagy, hogy a hatalomra kerülésért gyilkolás az nálad beleesik a „mindenkinek vaj van a füle mögött” kategóriába?


„Mindenkinek nem tudsz "jót tenni". Valakinek a levesébe mindig beleköpsz.
Ráadásul az, hogy én azt hiszem, ez a jó nekem, nem is biztos.
Egy gyerek nem akar oltást, mert nem jó. A szülő beadatja. Most akkor ő jó vagy nem jó?”
-> Erkölcsileg jó az, ami elősegíti az egyén tökéletesedését, fejlődését testi ill. szellemi, lelki téren. A szülő a beadatással ezekhez járul hozzá, tehát teljesen egyértelmű, hogy jó. Azért mert a gyerek nem akarja, attól még a tett erkölcsi milyensége semmilyen módon nem befolyásolódik! A gyerek a feje tetejére is állhat, akkor is helyes az oltás beadása, mert (ugyan rövid távon nem, de) hosszútávon a gyerek érdekeit szolgálja.

ó köszi

Nekem tetszett ez a film. Vannak kissé sablonos részek, de a téma megérinti az embert.

[SPOILER]

Aki látta leépülni szüleit, rokonait, ismerőseit, jól ismeri az kettősséget, ami ezzel jár.
Elengedni vagy sem, szenvedni hagyni vagy sem? Mi az önzés és mi a szeretet határa?

-----

Kedves Roberto!

Ezt írtad:
> Nem véletlenül. Valóban semmi értelmük.

Rég láttam. Én úgy értettem, hogy ezen történetek az életről szólnak és akkor van értelmük.
Az az értelmük, hogy a felnőtté válás egyik lépése, amikor feladod az illúziókat, naiv elképzeléseid.
Illúzió a fekete-fehér, a jó-rossz, abban az értelemben, hogy minden nézőpont kérdése.
A felnőttkor egyik eleme, hogy a kettős érzéseket is meg tudjuk élni. Valami ez is, meg az is.

Ezt írtad:
> 1. A szándékos emberölő is lehet jó király. Édes Mózes, egy nagy túrót, hogy lehetne már?!

Nézd meg a Hős című filmet. Figyelj arra a részre, hogy "Az Ég alatti"...
Olvasd a régi királyokról, vezetőkről. Egyrészt egy királynak életben kell maradnia, ezért meg kell öletni, aki-ami ellene tör, másrészt millió dologban kell megalkudnia - főleg, ha kevés a hatalma (és több van az uraknak a háttérben). Maradhat-e jó?

Tony Soprano jó v. sem? Ha nem, miért szurkolnak neki a rajongók és nem az FBI-nak?

> Az lehet, hogy az ország gazdaságát fellenditi, de attól még egy erkölcsi hulladék marad és nem lesz jó király.

Mi az, hogy jó? Visszautalok az első válaszomra.

> Könyörgöm a hatalomért szándékosan gyilkolt, miről beszélünk?
> Itt jön képbe a felnőtt emberek felelőssége, hogy ne hagyják hogy ez megtörténhessen és ilyen ember tartósan uralkodhasson.

Ha ezt így látod, akkor senki sem uralkodhat. Mindenkinek van valami vaj a füle mögött, ha más nem, az, hogy másképpen gondolkodik, mint mások. Mindenkinek nem tudsz "jót tenni". Valakinek a levesébe mindig beleköpsz.
Ráadásul az, hogy én azt hiszem, ez a jó nekem, nem is biztos.
Egy gyerek nem akar oltást, mert nem jó. A szülő beadatja. Most akkor ő jó vagy nem jó?

---------

Egy idős földművesnek volt egy lova, amellyel a földön dolgozgatott. Egy nap a ló elszabadult, s eltűnt a dombok közt. Amikor a szomszédok kifejezték sajnálatukat a szerencsétlenség miatt, az idős ember csak ennyit mondott:
– Szerencse, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?
Egy hét múlva a ló visszatért a dobok közül egy ménes vadlóval, és amikor a szomszédok a földműves szerencséje miatt örvendeztek, ő ismét ezt mondta:
– Szerencse, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?
Amikor az idős ember fia megpróbálta betörni az egyik musztángot, leesett a lóról és eltörte a lábát. A szomszédok megint sajnálkoztak. Nem úgy az idős ember, aki ismét ennyit szólt:
– Szerencse, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?
Néhány hét múlva bevonult a hadsereg a faluba, és besoroztak minden hadrafogható fiatalembert. Amikor az idős földműves fiát a törött lábával meglátták, lehagyták a listáról. Szerencse volt ez, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?

/Anthony De Mello/

---------

[/SPOILER]

A film alapvetően idősebb gyerekeknek készült, viszont ezt nem tudtam előre, igy inkább csak bosszankodtam a nézése közben.

Aztán utánaolvastam és megtudtam, hogy ez egy ifjúsági regény alapján készült, ráadásul az iró ugyanaz. Továbbra sem tetszik, de igy azért más a leányzó fekvése, hisz pl. nem a Bolygó neve halál horror film hibája, ha nem tetszik egy mondjuk épp romantikára vágyó nőnek.

A vége felé van egy 10 perces szép rész, ami érzésem szerint felnőtteknek (is) szól, az valóban megérinti az embert (a negyedi történet, az itteni tanulságok, ill. utána a közös jelenet az anyjával). Ha az egész film ilyen mélységgel készül, akkor végig élveztem volna; de mint mondtam egyszerűen szándékoltan más a célközönség.

"Nem feltétlenül gyerek film , aki nem érti mert egyszerűen nem érett rá az halálra fogja unni ."

Ez helyesen-szerintem:-) : "Nem feltétlen felnőtteknek szóló film, aki érzelmileg érett, annak semmi újat nem fog mondani és csak szenvedni fog."


"De aki át élt hasonlót az teljesen érteni fogja minden szavát . "

Picit azt érzem, mintha lesajnálnád azt aki nem vesztette el valamelyik szülőjét gyerekként és igy nem értheti ezt a csodálatos műalkotást...

Az összes közül ez az a hozzászólás szerintem, ami alapján legjobban el lehet dönteni, hogy mire számitson az ember, ha hezitál, hogy megnézze e a filmet, vagy ne.