A húszas-harmincas években Párizs mágnesként vonzotta Európából és Amerikából az irodalmat és művészeteket kedvelő és művelő nőket is. Az asszonyokat nem csak a város bűvölte el, hanem a párizsi szabad élet is, hogy itt kötelezettségek nélkül megvalósíthatták álmaikat: a szabad alkotást, a szexuális szabadságot, a teljes függetlenséget. Sokan közülük nyíltan vállalták leszbikusságukat vagy biszexualitásukat. Közéjük tartozott Gertrude Stein, az Amerikából áttelepült írónő, akinek párizsi műteremlakása a pezsgő szellemi élet egyik központja volt, Picasso, Matisse, Appolinaire, James Joyce és más neves írók költők, művészek találkozóhelye; Adrienne Monier, aki kölcsönkönyvtárat nyitott a Szajna bal partján, hogy a nők kevés pénzzel is könyvhöz jussanak, és Gisele Freund fotóművész, meg persze sokan mások. Így lett Párizs számukra nőnemű, egy olyan város, amely a tökéletes asszonyt szimbolizálta, aki egyszerre felkavaró, elbűvölő, kreatív és intelligens.