Szegedi családban, Joachim Ferenc cipészmester és felesége Metz Emilia, római katolikus szülők gyermekeként született. Hat testvére volt: Ferenc (festőművész), Károly, Gizella, Mariska, Jolán, és Mici.

A szegedi piarista gimnáziumban érettségizett. Az első világháborúban önkéntesként harcolt, hadnagyként szerelt le. 21 évesen feleségével Rómába ment, itt szobrászatot tanult Ettore Ferrarinál. Később Párizsban az École des Beaux Art-ra járt, itt kezdett el festeni. Külföldi sikerei ellenére visszatért Szegedre, ahol a város elismert művésze lett.

Az 1920-as évek végén Budafokra költözött. Az egyik szemét daganat következtében elveszítette, ettől kezdve felhagyott a szobrászattal, művészetének fő területe a festészet lett: olaj-, a 40-es évektől pasztellképeket is készített. Figurális kompozíciókat, portrékat, tájképeket festett.

A második világháborúban katonaként szolgálta a hazáját. Előbb felesége zsidó származása miatt, majd a háború után századosi rangja miatt hurcolták meg.

Haláláig alkalmi munkákból élt.[8] Méltatlan körülmények között, elfelejtve halt meg.
(Wikipédia)