Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Pál Adrienn

16 éven aluliak számára nem ajánlott magyar-holland-osztrák-francia filmdráma, 136 perc, 2010

Értékelés:

124 szavazatból
Szerinted?
71 hozzászólás
+ 4 kép
+ 10 kép

Értékelés:

124 szavazatból
Szerinted?
71 hozzászólás
A film Piroska, egy túlsúlyos, érzéketlenné vált ápolónő története, "aki nem tud ellenállni a krémes süteményeknek. Az elfekvőosztályon dolgozik, az életét körbefonja a halál. Egy napon útra kel, hogy megkeresse régen elvesztett gyerekkori barátnőjét. Miközben az emlékeit próbálja összegyűjteni, ellentmondásos utazásra indul a saját és azok emlékezetében, akikkel útja során találkozik".
Bemutató dátuma: 2011. március 17. Forgalmazó: Mozinet

Stáblista

Szereplők

Gábor Éva profilképe Gábor Éva
Piroska
Znamenák István profilképe Znamenák István
Kálmán
Pokorny Lia profilképe Pokorny Lia
Márta
Horváth Ákos
Endre
Hegyi Izabella
Zizi
Thuróczy Szabolcs profilképe Thuróczy Szabolcs
Andris
Margitai Ági profilképe Margitai Ági
Marika
Márton Eszter profilképe Márton Eszter
Szilvia
Matta Lóránt
Attila
Takáts Andrea profilképe Takáts Andrea
Molnár Olga
Urbanovits Krisztina profilképe Urbanovits Krisztina

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

További cikkek mutatása

Díjak és jelölések

  • Magyar Filmszemle

    2011
    Legjobb hang

  • Magyar Filmszemle

    2011
    Közönségdíj: Kocsis Ágnes

  • Magyar Filmszemle

    2011
    Fődíj (játékfilm): Kocsis Ágnes

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
6/10
pihes 2023 márc. 11. - 14:52:58 6/10
Mindenkori lét, egy a vége HAT/TÍZ
Válasz
5/10
nick név 2017 júl. 03. - 05:06:52 5/10
?... Szép dolog, szükség van néha rá.
Válasz
5/10
nick név 2017 máj. 22. - 03:21:02 5/10
Malkáv Tiborné a ... francokat. A kórházi miliõ és a szereplõk neurózisa kevés e két film egyként kezeléséhez. Ég és föld a különbség A nyomozó és a Pál Adrienn címû film között. A nyomozó javára, természetesen.
A Pál Adrienn címû filmbõl hiányzik az életszerûség, a sablonoktól mentes mellékkarakterek, a nem elõre borítékolható és tipikusan lefestett kapcsolati szál. Továbbá túlzottan is vontatott. Nem baj, ha lassú egy film, de ez vontatott volt. A rejtélyes szál állandó vice-versa passzolgatása sem tett túl jót az összhatásnak.
Röviden és tömören nem, azaz egyáltalán nem Malkáv Tiborné.
Válasz
Rné Eleonóra 2016 nov. 07. - 23:25:47
Én tegnap éjjel láttam, nagyon megdöbbentõ és lebilincselõ filmnek tartom. Már maga a téma sem szokványos, nem a csihi-puhis, erõszakos,agresszív,fegyveres világról szól, hanem az utolsó óráiról az embernek....szenvtelenül olykor, berögzötten, beletörõdötten, szinte egyhangúan. Dícséret az alkotóknak, a szereplõknek....nem volt könnyû megcsinálni ilyen filmet ! A stáblista kb. 5-6 percen keresztül volt olvasható...az a rengeteg ember, aki ezt készítette,. hihetetlen elszántsággal, nagyon komoly témát mutatott meg.
Válasz
Edmond Dantes 2016 aug. 25. - 08:59:01
Pál Adrienn tökéletesen lekötött. Lekötött nehezen vitatható hibáival, kimódoltságával, szándékosan vontatott cselekmény(telenség)-vezetésével, sokszor látott fordulataival együtt ill. ezek ellenére is. Éppen ezért érdemli meg h szót ejtsek róla. Sosem néztem kórházas film-szappanoperákat (Vészhelyzet, Kórház a város szélén stb.) és nem is hiányolom ezek világát a Pál Adriennben, de még egy ún. mûvészfilmnek sem tilos h legalább egy kicsit "mutatós", egy icipicit "fordulatos" legyen, hogy egy kicsit "eladja magát". Hogy úgy mondjamm, a szürkét szürkével ábrázolni nem nagy mûvészi bravúr. Mondjuk 100 percbe sûrítve is emlékezetes maradhat(ott volna), nem kilóra mérik ám a mûvészetet! Amúgy nemcsak a kórházi világ ábrázolása fogott meg -tessék mondani, mégiscsak vannak nálunk ilyen szépen rendbetett elfekvõ osztályok? nem tudtam-, hanem az a folyamat is, amelynek során Piroska elméje - ha nem láthatóan is- szép lassan borul elfelé, magánya kiteljesedik, noha és miközben környezete, minden várakozással szemben befogadó (l e n n e) vele, régi vagy rég nem látott vagy éppenséggel új ismerõsei rokonszenvvel fordulnak a nem éppen vonzó küllemû és modorú leányzó felé. A leányzó pedig vad csökönyösséggel, szinte életét feltéve az "ügyre", csak kutat és kutat kislány-korabeli elvesz(t)ett barátnõje után, aki a nézõ számára már csupán elképzelt fikciónak tûnik és egy idõ után elvesztjük a fonalat: vajon létezett-e Pál Adrienn, vagy csak Piroska képzeletében: és ha létezett, ki volt õ? milyen volt õ? "mi mennyi"?

"Érted haragszom én, nem ellened," mondhatnám, persze dehogyis haragszom. A kórházi világ, a F.Tímeára/A Fekete Angyalra történõ ki-nem-mondott/fel-nem-vállalt, de egyértelmû hajazás és a Pál Adrienn-keresés "road-movie"-jának szerencsésebb ötvözése akár közönségsikert is hozhatott volna, helyette rangos és kevésbé rangos díjakat hozott az alkotásnak.
Válasz
drProktor 2014 aug. 27. - 13:45:30
Meghatóan komoly, szép film.
Az ember arra gondol, határtalanul nagy a tehetség, mégis nagy a szerénység.
Ezt elsõ fokon nyilván KocsisÁgnesre értem,
roppant rokonszenves a határtalanul minimális eszközrendszerrel való “élés”.
Piroska a maga ormótlanságával maga is kellemes jelenséggé lesz(ez a reális, napi életben szinte lehetetlen),
a nézõ minden rokonszenvét magának megnyeri, emlékezetes a film vége,
a két nõvér áll a liftben, az arcukra koncentrálunk, a kettõjük kontrasztjára,
majd végül Piroska hatalmas sötét szemére.
Torokszorító, ha az ember nyitott a film befogadására,
s szerintem, ha nyitott less, az a rendezés érdeme.
Az emberi arc és tekintet végtelen titkait fölfedezni, bemutatni fantasztikus teljesítmény.
Kérdés, kell ehhez a színész is, vagy elég ha csak ott van?
A rendezés(az operatõr) szerepe megkérdõjelezhetetlen.
Természetes, hogy sokszor az igazi mély humor (ami maga is torokszorító) is “domborodik”
pl. amikor P. a WC-n ül, kezében a guriga és meghallja, a szomszéd fülkében egy pár hancúrozik.
Aztán amikor iskolatársát fölkeresendõ leszáll egy villamoskocsiról,
a kép analógiát sugall Kálmán terepasztalával(szerintem ez, mint ötlet is brilliáns

Valahol olvastam egy kritikát, a bot csinálta kritikus a zenékbe kötött bele,
szerintem teljesen igazságtalanul, ha nincs füle a hallásra nem kellene mûalkotásokról kritikát írni:
Szécsi Pál dala(Kismadár - a maga dallamos tökéletességének intimitásával),
vagy a la bambola(kánikulai verõfényben sütkérezõ emberek a tengerparton),
azon túl, hogy jellemzik a szereplõket,
még fantasztikus kontraszttal emelik a hullatologatás mûvészi hatását.
Nem beszélve a föl-föl hangzó operarészletekrõl.
MariaCallas(?) – tudjuk, kiskorában igen csak küzdött a súlyával.
Szóval minden fanyalgással s fanyalgóval szemben njekem igenis tetszett,
minden értelmes filmnézõnek csak ajánlani tudom.
Válasz
olahmiki1959 2014 júl. 24. - 13:44:49
Te jó ég, hogy mikre adnak komoly díjakat a külföldi filmfesztiválokon!

Az utóbbi idõben egyre gyakrabban az az érzésem, hogy a magyar - és a többi kelet-európai - film még mindig valamiféle egzotikumot jelent a nyugat-európai nézõk és kritikusok számára.
Mással ugyanis nem tudom magyarázni ennek a kétségtelenül jól elkapott, borongós hangulatú, a kilátástalanságot és a reménytelenséget nyomasztóan ábrázoló, ugyanakkor nagyon hosszú, sokszor unalmas, önmagát ismétlõ, a monotóniát egyfajta filmes eszközként használó filmnek a sikerét.
Aztán azt is olvasom, hogy a fõszereplõ, Gábor Éva a moszkvai filmfesztiválon elnyerte a legjobb színésznõnek járó díjat.
Tessék mondani, miért?
Megnéztem a filmet, komolyan, odafigyelve, nyitottan, nem felületesen, és nem értem a dolgot.
Gábor Éva - amatõrként, tehát nem hivatásos színészként - megfelelt ennek a túlsúlyos, éjjel-nappal valami kaját majszoló, közömbösen fel-alá járkáló, a munkájából adódó napi szörnyûségeket, gyomorforgató dolgokat faarccal elviselõ, kiüresedett lelkületû ápolónõ figurájának az ábrázolásához, de legjobb színésznõ?...
Nem láttam tõle egy megdöbbent arckifejezést, egy könnyektõl elfelhõsödött tekintetet, egy mosolyt, egy önkéntelen felnevetést, egy váratlan dühkitörést, semmit, semmit...
Éva nagyon rokonszenves hölgy, - a szeme pedig különösen gyönyörû - de ha ezzel a filmes "jelenléttel", - mert alakításnak nem mondanám - legjobb színésznõi díjat lehetett nyerni, akkor az európai filmmûvészet elég nagy bajban lehet...:)

Ez az alkotás tv filmnek - alaposan megvágva, kb. 1 órás idõtartamban, - tökéletes lett volna, így azonban egy elgondolkodtató, nyomasztó hangulatú, de nagyon hosszú, valamiféle tanulságot csak nagyon nyögvenyelõsen magából kiizzadó, szerintem nagyon túlértékelt film lett belõle.
Válasz
profanumvulgus 2014 júl. 23. - 13:30:01
Bizony, ez a fõcím (hiába került a végére, így hívják) volt vagy 3 perces. Szerencsére a köztévé (ellentétben a reklámtévékkel, melyek a címen és a fõszereplõk, rendezõ & forgalmazó nevén kívül mindent eltitkolnak ilyenkor) kurtítatlanul leadta. Gratula!
Válasz
9/10
pneklara 2014 júl. 23. - 09:55:19 9/10
Most jut eszembe: kivártam a film végén az alkotók, szereplõk, támogatók névsorát. Egy kisváros lakosságának számával vetekszik a film körül ügyködõk száma:)Ezt látva nem is csoda, egy film borsos költségvetése.
Válasz
9/10
pneklara 2014 júl. 23. - 09:24:22 9/10
Ehhez a filmhez két forgatókönyvet készítettek: egyet a cselekmény, kevés párbeszéd számára, másik egy zörej-zaj-hang partitúra, amely a film teljes idõtartamára tervezett hanghatásokat. Néha fontosabb volt a zaj, mint a szöveg, mert amikor hosszú idõ után felhangzott két emberi mondat, azt is elnyomták a hanghatással. Szinte vezényelni lehetett a partitúrából a hangeffekteket: fapapucs kopog, két fapapucs két szólamban kopog, csepeg, surrog, kattog,csipog,vijjog....itt végig szólt valami. Lehet a személy belsõ életének monotonságát, szótlanságát ellensúlyozta az élet nyughatatlansága?
Azon morfondíroztam, hogy ilyen testalkat mellett van-e bármilyen észérv arra, hogy idõnként felüljön a szobabiciklire és lekötni a gondolatai jelentõs százalékát azzal, hogy az utált "egészséges" kajával ringassa illúzióba magát a fogyást illetõen. Pláne, ha titokban bevásárol tortákból az éjszakai ügyeletre.
Piroskának kár volt Pál Adrienn nyomába erednie, hisz szembesülhetett azzal, hogy iskolatársi élete jobban alakult mint az övé. S még azt a szerény életszínvonalát is kockára tette a múltban való elmerüléssel, ami jutott neki.
Voltak humoros jelenetek is: amikor Piroska fejében megfordul hortyogó férje mellett a szex gondolata, aztán inkább kilopózik a hûtõszekrényhez, és eszik a sötétben:))
Nem is a filmben történnek jelentõs események, hanem az a jelentõs, hogy a látottak elindítanak-e gondolatokat a nézõben.
Aki kivárja azt az idõt, amikor bekövetkezik az elsõ párbeszéd, s nem kapcsolja el a filmet, az végül is kitart a végéig - jelen esetben éjfél utánig - , mert rabul ejt a várakozás, hogy Piroska megszállottsága hoz-e számára valami megnyugvást.
De dicséretes, hogy Piroska a legtöbb szereplõ részérõl szimpátiát kap,a rendezõ nem teszi nevetségessé, pedig benne lehetne a pakliban.
Válasz
Összes hozzászólás