A harmadik nagyjátékfilmed, az Éden mennyire lesz más, mint a korábbiak és mennyire lesz hasonló hozzájuk?

Nagyon hasonló lesz, és egyben más is. Stílusában hasonlóan szemlélődő, azonban mégis a történethez igazítva. Körülbelül annyira lesz más, amennyiben a Friss levegő különbözött a Pál Adrienntől.

Honnan a mindenre allergiás, teljes elszigeteltségben élő főszereplőnő alakja –, és mennyire vagy te is benne?

Ez egy létező betegség, MCS a neve, Multiple Chemical Sensibility, ami azt jelenti, hogy az ebben szenvedők allergiásak mindenre, ami a modern világgal jár, mint például a különböző sugárzások, elektromos mezők, kémiai anyagok, rádióhullámok, stb. Ugyanolyan allergiás reakcióik vannak, mint az egyéb allergiák esetében. Tehát, nem mindenre allergiás, pl. a pollenekre nem, és a mogyoróra sem, illetve semmi olyasmire, amire egy átlagember allergiás szokott lenni. Mivel ez elég új jelenség, természetesen sokan nem hiszik, hogy létezik, és pszichés problémának gondolják, mások viszont biztosak a létezésében. Már nagyon régen olvastam erről többször is, és korábban is voltak bizonyos történetfoszlányaim, amelyek hasonló jelenséget ábrázoltak.

Rendkívül érdekelt a betegség, mivel ez nagyon szép metaforája tud lenni annak, amit mi emberek a bolygónkkal művelünk. Nekem még nincs ilyenem, szerencsére, még a pollenekre sem vagyok allergiás. Általában nem magamról csinálok filmet, nem is értem, amikor ezt firtatják időnként, bár kétségtelenül vannak olyanok, akik igen. Alapvetően nyilván maga a témaválasztás is a szerzőről szól, de nem ezen a primér szinten. Szerintem ez amúgy mindegy is, egy film (vagy bármilyen más műalkotás) esetében inkább a filmben megjelenő világnézet az, ami leginkább tükrözi az alkotót.

Mit lehet még tudni a történetről?

Éva egyedül él, kizárólag az öccsével, Gyurival van kapcsolata, aki gondozza, ennivalót visz neki, hiszen Éva nem mehet ki a lakásból, kísérettel is csak egy komoly védőöltözetben. András, a pszichiáter Évát vizsgálja, egy velük perben álló cég felkérésére. Tehát gyakorlatig az ellenfél embere, aki azt hivatott bebizonyítani, hogy ez a betegség nem is létezik. Ez a helyzet alakul át a filmben, de nem árulhatom el, hogy mennyire. Itt egy szeretet-szerelem-féltékenység háromszög is kialakul, de alapvetően a két ember kapcsolatáról szól a film. Közben pedig az egész történet egy metafora, a Földtől, a természettől eltávolodott ember magánya. Hogy vajon mennyire mennek tönkre az emberi kapcsolataink is, ha tönkretesszük a körülöttünk lévő élővilágot, és hogy a szeretet tud-e még segíteni.

Hogy találtad meg a két főszereplőt, Lana Barić horvát színésznőt és a belga zenész Daan Stuyvent?

Lanát egy horvát filmben láttam, egy ismerősöm filmjében, és bár nagyon másmilyen volt a karakter, rögtön azt éreztem, hogy neki való Éva szerepe. Megkérdeztem egy horvát rendező barátomat, aki nagyon jóban van Lanával, elolvasta a könyvet, és azt mondta, hogy ezt a karaktert Lanára szabták. Voltak magyar jelöltek, nők és férfiak is, de nem találtam egy olyan összeillő párost, akik igazán jól működtek volna együtt.

A belga részvétel miatt Belgiumban is kerestünk főszereplőt, de végignézve az angolul beszélő színészeket, sajnos nem találtam senkit, aki tetszett volna. Egy belga rendező barátnőmnek, Fien Trochnak panaszkodtam, és kérdeztem, neki nem jut-e valaki eszébe, akár olyan, aki nem színész, majd egyszer csak rávágta, hogy hát a Daan. Megnéztem az interneten, és rögtön küldtem a producereknek a linkeket, hogy megvan a szereplőnk. Mivel még sohasem szerepelt filmben, rengeteget próbáltunk, és kint egy coach-csal is dolgozott. Az eredmény tökéletes: nincs egy hamis pillanata, nagyon pontos a játéka, ráadásul minden esetben meg is tudta ismételni a jeleneteket, akárhányszor, ugyanúgy. Egy zseniális színész vált belőle.

A film operatőre, Tóth Widamon Máté azt nyilatkozta, hogy az ÉDEN mozgatórugója a Figyelem. Mesélnél erről többet is?

A filmben elhangzik egy mondat: András kérdésére, hogy vajon létezik-e igazi szerelem, Éva azt válaszolja, hogy igen, a figyelem és a megértés. Két ember számos dologhoz közelebb jut, mert megtanulnak egymásra figyelni. Sok mindent megértenek saját magukról is, érdekes módon különösen András, akinek Éva segít ebben. Mindemellett hozzám a legközelebb az ún. kontemplatív filmművészet áll, tehát az a fajta film, ahol a kamera, és ezáltal a néző is, szemlélődik. Sok olyan apró részletet figyelünk meg, amelyeket általában nem tartanak drámai erejű elemnek, sőt sokszor észre sem veszünk, mégis ott, abban a pillanatban drámai erővel bírhat, csak másfajtával. Ez egyébként így volt az előző filmjeimben is.

Milyen volt a forgatás? Mi áll neked általában jobban kézre, a stúdiófelvételek vagy a külső helyszínek?

A forgatás elképesztő jó hangulatban zajlott, rengeteget nevettünk, annak ellenére, hogy nagyon komoly és bonyolult jeleneteket vettünk fel. A stáb szuper volt, mindenki segített egymásnak, az egyik részleg a másiknak, hogy jobban haladjunk. Számomra az mindegy, hogy hol vagyunk, a hatás miatt aggódtam, hogy meg tudjuk-e oldani, hogy valódinak nézzen ki minden helyszínünk, de szerencsére nagyon lelkes fiatal díszlettervezőnk volt, Vinnai Petra, aki éjjel-nappal dolgozott, hogy kész legyen az is, amire nem volt pénz, és az építészet is nagyon profi volt. A kilátás sok filmben sajnos műteremízű, de egy újfajta technikával dolgoztunk, amit itt eddig Magyarországon nem nagyon használtak. Máté talált rá, és ha nem emlékeznék a forgatásra, akkor talán már én sem tudnám megmondani, melyik eredeti kilátás, melyik műterem.

Mire volt elég a Filmalap 440 millió forintos gyártási támogatása és mire nem, hogy kellett gazdálkodnotok?

Román koprodukcióban készül a film, onnét is kaptunk pénzt, illetve belga adópénz is része a költségvetésnek, de sajnos így is kevés volt a pénz, bizonyos jeleneteket nem tudtunk külföldön felvenni, és a forgatási napok számát is jelentősen lecsökkentettük, helyszínek tekintetében pár külsőről lemondtunk, ami a forgatási napok számába nem fért bele. Mivel szuper volt a stáb, és sokan a munkájukkal és a lelkesedésükkel kompenzálták a hiányt, úgy érzem, hogy ez most egyelőre nem látszik a filmen, de még hátravan a VFX, a vizuális effektek.

Hogyan rakjátok össze utólag a filmet?

A vágás során az a legnehezebb, és azt tart sokáig egy hosszú beállításos filmnél, hogy a film ritmusát csak úgy tudjuk megváltoztatni, ha mondjuk, elmozdítunk egy jelenetet. Az egész filmet nagyon sokszor meg kell nézni, és ki kell dekázgatni, hogy mi milyen hosszban és hol tud úgy működni, hogy az egész is működjön. Egy ilyen filmnél a hangok, zörejek, zenék még nagyobb jelentőséggel bírnak, és sokban befolyásolhatják a hosszérzetet, ezért mindent legalább jelzésszerűen be kell rakni.

Az ÉDEN a tervek szerint 2019 második felében kerül a hazai mozikba Lana Baric horvát színésznő, Daan Stuyven belga rockzenész és a Magashegyi Underground dalszövegírójaként ismert Bocskor Salló Lóránt főszereplésével, a Mythberg Films gyártásában, a Mozinet forgalmazásban.