A második világháború befejezése után néhány héttel, 1945. június 18-án Karol Pazur vezette szlovák különítmény több száz magyar nőt és gyermeket mészárolt le a Prevov városka melletti réten. A holtakat tömegsírba földelték el. A Kapufilm forgatócsoportja megkereste és azonosított néhány gyilkost. A dokumentumfilmben megszólalnak az áldozatok rokonai, szlovák jogászok és történészek. Nyilatkozik két véletlenül életben maradt áldozat is. A filmből kiderül, hogy a háború befejezése után hónapokkal is nagyon sok ehhez hasonlatos tömeggyilkosság történt a magyar és a német nemzetiségűek kárára, amit napjainkig sikerült eltitkolni a világ közvéleménye elől.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
feketevipera
2010 aug. 11. - 08:42:54
Szerintem minden egészséges lelkû ember felháborodik azon, amirõl ebben a filmben szó van. Gyalázatos, soha el nem felejthetõ események tanúi szólaltak meg, akiknek az életét tönkretették. A délvidéki mészárlásról mindenki hallott már, a Pøerovban történt borzalmakról viszont szinte senki. Ennyit arról, hogy mit is tehetnek meg büntetlenül a gyõztesek. Amúgy tényleg csak zárójelben jegyezném meg, hogy etnikai indíttatású népirtásról beszélünk, amit jó esetben retorzió szokott követni, és éles hangon elítélik az ilyen cselekedeteket (ld. holokauszt). Esetünkben viszont ez nem történt meg, sõt mindent megtettek azért, hogy soha semmi se derüljön ki. Ebben pedig vezetõ szerepet játszottak a kommunisták, gyomorforgató hazugságokkal álcázva az igazságot. Felháborító, hogy a gyilkosok büntetlenül megúszták (a néhány év börtön semmi, fõleg ahhoz képest, hogy ennyit a koncepciós perekben ártatlanul elítélt emberek is ültek), sõt magas pozícióba kerültek a késõbbiekben. A túlélõ hóhérok még a film elkészítésének idõpontjában is tagadták, hogy bármi közük lett volna az eseményekhez. Az egyik vén rohadék felesége azt mondta, hogy ugyan az õ férje hogyan is lehetett volna ott. Csak azért, mert azt mondta valaki? (Érdekes, hogy ha valaki zsidógyilkossággal vádol meg egy másik embert, akkor annak bemondás alapján is elhiszik, sõt lassan 70 évvel a holokauszt után még mindig képesek nyomozni - ld. Zentai Károly esetét. A pøerovi gyilkosok után viszont senki sem nyomoz, ha pedig gyilkossággal vádolják meg õket, akkor az csak szóbeszéd. Ennyit a kettõs mércérõl.) Vajon mit szólnának, ha a "nácivadász" osztagok mintájára "komcsivadász" osztagokat hoznának létre az emberek? Gyaníthatóan óriási felháborodást váltana ki, mert hát ugye milyen szörnyû dolog is ez. A nácizmus és a fasizmus bûneihez mérten a kommunizmus bûneit aránytalanul kevéssé torolták meg, nem is csoda, hogy a mai napig vidáman élhetnek a még életben lévõ gyilkosok. Sajnos nincs remény arra, hogy ezeknek a szörnyûségeknek az elkövetõit valaha is méltó büntetéssel sújtanák. Ráadásul ahogyan az a filmben elhangzott, ezek a hóhérok még büszkék is voltak az általuk elkövetett tettekre, egyszóval semmiben sem különböztek a náciktól. Az pedig már csak hab a tortán, hogy Pazur eredeti családneve Kohn volt, a másik vezetõ valószínûleg szintén zsidó volt. Ebbõl arra lehet következtetni, hogy ezek a rémtettek választ jelenthettek a zsidók korábbi legyilkolására. Mindez azonban nem ad felmentést az alól, hogy gyerekeket, fiatal nõket, idõseket öltek meg, ártatlanokat pusztítottak el, akik semmirõl sem tehettek. Ha legalább megbánták volna, amit tettek, akkor talán lett volna valami minimális esélyük arra, hogy megbocsátanak nekik, így viszont az ember csak gyûlöletet érezhet irántuk.
Egyébként meg lassan a már feltárt esetek is feledésbe fognak menni, fõleg akkor, ha olyan mûsorsávban adják ezeket a dokumentumfilmeket, amikor szinte senki sem néz tévét. Sokkal több ilyen film kellene, hogy véget vessünk a holokauszt felülreprezentáltságának a médiában és a köztudatban, és az emberek végre tudomást vegyenek arról, hogy rengeteg más borzalom is történt.
az ilyen filmeket éjjel adják, nehogy valaki megnézze, emlékezzen, netán tanuljon belõle. Fõmûsorban meg a Derrik megy, meg a Montalbano felügyelõ... Szánalom ez a Duna TV is.
Brády Zoltán dokumentumfilmjei megrendítõek, nem tudok szabadulni tõlüh hetek múlva sem.Beszélgetek emberekkel, s a szerb állatok gyilkosságait,vagy arról az elbeszéléseket látom magam elõtt, nem szabadulhatok Eduardo személyétõl sem, Perczel Tamástól sem.Minden hódolatom az alkotóé!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások