Pál Péter lendvai költő, dalszerző portréja, Szlovénia.
Az ember értékének legfőbb mutatója, hogy milyen nyomot hagy maga után – véli Pál Péter költő, dalszerző, kaposvári színinövendék.
Magyar-szlovén nyelvű közegben nőtt fel. Elmondása szerint bárkivel el tudná hitetni, hogy ő szlovén, benne van ez a mentalitás is. Verset is tudna írni szlovénül, de idővel tudatosult benne, hogy magyar az identitása.
Szülőhazája a muravidéki Lendva. Az iskolában a szlovén nyelvű reáltárgyakat oldotta a magyar nyelvű költészet. Hét évesen írta meg első versét, első kötetével tizenöt évesen már bekerült a szlovén költők antológiájába. Szerető közegben nőtt fel. Nagypapája fociedzésekre hordta, mert tehetségesen rúgta a labdát, nagymamája szavaló versenyekre vitte. Ahol elindult, ott nyert is. Végül, a költészet is nyert a foci ellenében. Egyik mentora, Bencze Lajos költő szerint a bőre alatt érzi, mi az, amit le kell írni, ki kell mondani.
A verseskötetek párhuzamosan futnak életének fázisaival, eseményeivel. Dalszövegei is hozzáadott értékkel bírnak, bár inkább a dallamot támogató szöveget ír. A zongorával, a dalszerzéssel akkor került közeli kapcsolatba, amikor nagyon magányosnak érezte magát a kaposvári egyetem első évében.