Kepenyes Pál két rendszerrel ezelőtt született Kondoroson. Budapesten végzett képzőművészeti tanulmányainak egy koholt fegyvertartási per vetett véget, ezért a Rákosi érát gyakorlatilag börtönben töltötte. Az 56-os forradalom Párizsig repítette az akkor még mindig fiatal alkotót, akinek absztrakt munkáit az ottani művészközeg és közönség is befogadta. A párizsi évek után New York, majd Mexico City következett, végül alkotói énje Acapulcoban találta meg otthonát.
A magyar művészettörténet a XX. Század legsikeresebb szobrászai között jegyzi Kepenyes Pált, műveiről azonban idehaza szinte semmit sem tudhatott a nagyközönség, pedig amennyire megalkuvásmentesek művei művészi értelemben, ugyanolyan távol állnak bármilyen ideológiai töltettől. Témái között a nők, az élet, az energiák áramlása, a változatosság jelennek meg a legkülönbözőbb formákban.
A Mexikóban létrehozott művek jórészt grandiózusak, a művész elismertségéről pedig a Mexikói Becsületrend mellett mindent elárul, hogy még a világkiállításra épített mexikói pavilon is nagyrészt az ő munkája volt. Kepenyes Pál nem csak szobrászként, de ötvösként, sőt építészként is maradandót alkotott. Ékszereit az Acapulcoban nyaraló milliomosok vásárolják, de találkozhattunk velük a Conan a barbár című filmben is. A művész 1992-ben látogatott először haza, majd a közönség két fővárosi kiállításon kapott ízelítőt alkotásaiból.