Name: Jules és Jim
Genre: filmdráma
Released: 2018-04-22T08:53:41+0200
Duration: 105 min
Rating: 7.7
Cast: Jeanne Moreau, Oskar Werner, Henri Serre, Vanna Urbino, Boris Bassiak

Értékelés:

66 szavazatból

Szerinted?

Értékelés:

66 szavazatból

Szerinted?

A Jules és Jimet sokan a legjobb Truffaut-filmnek tartják. A film 1912 körül kezdődik, s 1933-34-ben fejeződik be, tehát több mint húsz évet ölel fel. Jules osztrák, Jim francia, elválaszthatatlan barátok megismerkednek Catherine-nal, kinek mosolya a szoboréra emlékeztet, s mindketten beleszeretnek. Együtt töltik hármasban az idejüket, míg Jules és Catherine szorosabb kapcsolatba nem kerülnek. Jules feleségül veszi, s mivel kitör a háború, a két barát hosszú évekig nem látja egymást. A háború után Jules meghívja Jimet: Catherine-nal és négyéves kislányukkal egy Rajna menti kis házban élnek. Catherine-nek szeretője van, mégsem tud és nem is akar elválni Jules-től. Végül úgy dönt, Jimmel új életet kezdhet. Kísérletük nem sikerül, a francia férfi visszautazik Párizsba és megnősül. Évek múlva véletlenül találkoznak, s ekkor Catherine Jimmel együtt a folyóba vezeti az autóját. Hamvasztásuk után Jules kíséri a porukat tartalmazó urnákat.

Stáblista

Díjak és jelölések

BAFTA-díj

1963

Legjobb film jelölés

BAFTA-díj

1963

Legjobb női alakítás jelölés: Jeanne Moreau

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

4/10

Nemrég láttam "Az utolsó metró" c. Truffaut filmet. Ezek után számomra ez a film nagy csalódást jelentett. A női főszereplő nem tud választani a két férfi közül -, van ilyen. De hogy mind a kettő szinte vállvetve asszisztáljon ahhoz, hogy a nő mintegy önmagát keresve hol az egyiket választja, hol a másikat, ez minimum fura. A zene rendkívül egysíkú, ugyanaz a dallam ismétlődik az egész filmen át, a szinkron pocsék. Tovább nem is folytatom, mert tudom, teljesen meddő dolog ilyeneket írnom. Vannak hozzáértők, akik szinte kötelezően hasra esnek a 60-as évek újhullámos filmjei előtt is; elsősorban azoknak írom le a véleményem, akiknek a konkrét produkció számít, és nem a divatos trendek, a marketing meg hasonlók. Jellemző, hogy a filmről készült ismertetések teli vannak az elkészülésének a körülményeiről szóló sztorikkal, minthogy Jeanne Moreau a saját pénzéből segítette a forgatást és hasonlók. Juj, de izgalmas...!

Válasz

A film és a színészi játék csodás, de a szinkron hangminősége - nem a szinkronszínészek munkája - olyan csapnivaló volt, hogy kénytelen voltam abbahagyni a nézést.
A hangmérnököt páros lábbal kellene kirúgni nemcsak a munkát elvégző stúdióból, hanem a szakmából is, hogy így tönkre tudta tenni az élményt.
Én sajnálom a legjobban...

Annak idején a Filmmúzeumban láttam a filmet. Mint köztudott, nem volt könnyű ott jegyet szerezni, mert az ott játszok filmeket más mozikban nem játszották. ( A fiatalabbak kedvéért említettem ezt meg. ) Nem volt gond a szinkronnal, mert az nem volt és felírat sem, viszont az ottani szokás szerint volt egy felolvasó, aki tolmácsolta a film szereplőinek a szövegét. Egy kis adalék a múltból.....

Igaz.

Pont ez hiànyzik a nép jókedvéhez.

Hát, már meg se kell nézni a filmet. Mindent leírtak róla a tartalomban. Csodás.

6/10

Alapmûnek számít, de nekem a 400 csapás jobban bejött Truffaut-tól.

6/10

Nagyjából egyet értünk. A zene fantasztikus volt, de lehetett volna változatosabb is, és nálam sem ez a favorit nõi karakter. Persze, így is összetett, így is komplex, de... talán magában a filmben hangzott el rá a legjobb mondat, "A nõ természetes, tehát utálatos." Magát a filmet nem tudom elképesztõ remekmûnek nevezni, a történet, a zene, és a mind narratív, mind dialógusbeli szövegek azonban megteremtik azt a légkört, ami ahhoz kell, hogy pozitív élményként legyen elkönyvelve. A feszültséget azzal teremti meg, hogy érzelmektõl dús szituációt kreál, a feszültség kellõ elmélyítése nélkül. Ez visszafelé is elsülhet, de nagyjából mûködik. Amit bemutat, nekem egy kicsit hazugnak, meseszerûnek tûnik, pont az indulatok, dilemmák és vívódások hiánya miatt, amiket inkább a folyamatban láttam volna szívesen, mint a végkifejletben. És persze ezek ott voltak, de mindig átsiklottak egy légüres térbe, hogy újra kezdõdjenek a következõ játszadozással. Nem tudom mennyire van jogom itt idézni az Álmodozók-at, de a karakterek komplexitása ott a bemutatásban jobban megnyilvánult, itt inkább csak érzékeltetve volt, és ezt nem pozitívumként fogtam fel. Az egy (szerintem meglehetõsen hasonló sztorit) mesél el (fõhajtással is a klasszikusok elõtt) és azt hiszem, hogy az elfojtás-kiteljesítés ellentétet realisztikusabban ragadja meg. Míg a Jules és Jim sem állít valótlant, lehetetlent, azért bennem kétségeket ébreszt, hogy a dolgok, amiket bemutat annyira csodálatosak lennének. Bár lehet, hogy pusztán a nõi fõszereplõ karaktere iránt táplált félelemmel vegyes ellenszenv beszél belõlem.

9/10

Számomra kicsit megnehezítette a film élvezetét a felirat olvasása.
A pörgõs szöveg olvasása közben a képre sem tudtam figyelni, néhol pedig a szöveggel maradtam el.
Persze szinkronnal nézni rémes lett volna. Gyönyörû volt a francia szöveg után a németet hallgatni.
Kb mintha hegedülés után flexelést hallottam volna.

Én nem olvastam (a film megnézése elött) a Port ismertetõjét, így nem is szívtam meg :)

Az én változatomban : német :)

Összes hozzászólás

Jules és Jim

Értékelés:

Értékelés:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Díjak és jelölések

BAFTA-díj

BAFTA-díj

Hozzászólások

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon

Jules és Jim

Értékelés:

Értékelés:

Stáblista

Szereplők

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

A legérzékibb filmes édeshármasok

A fantasztikus édeshármas

Szabályos, szabálytalan

Díjak és jelölések

BAFTA-díj

BAFTA-díj

Hozzászólások

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon