Víz felett ül a csend, a fák is megadták magukat, csak a lecsupaszított irányok mutatkoznak. A rontatlan gyermek, aki belülről érzi a rendet, aki a hozott tudást mutatja, pihenve ül a folyó partján és a maga eszkábálta bottal, horgászik. A horogra akadt halat visszaadja a folyó életnek, és mintha cserébe lenne, a fiú, egy gyűrűt talál a parton. Az idő multával a gyűrű élete párjához kerül majd, az elmúlással ismét a folyóba. De vajon mi volt előbb, a hal vagy a gyűrű? Mikor éljük át mindezt?