"A szerkezet szigorúan rondó jellegű. A nyitó közeli kép az egész vásznat betöltő szemet mutat, a huszonkét perc múlva látható zárókép pedig azt a vak szemet, amelyet a film folyamán fekete kötés takart. Mindez valószínűleg Beckett látására utal, aki ebben az időben már bal szemére majdnem teljesen vak volt és jobb szemével is csak gyöngén látott. Amikor tehát azt mondják, hogy e film főszereplője a vizuális érzékelés, akkor ez kiegészítendő: nem csupán a vizuális érzékelés, hanem egy sajátos, egyedi módon károsodott változata. Vagyis: Beckett szemével látjuk a filmet, a kamera igyekezett a becketti látást utánozni, mégpedig nemcsak filozófiai-esztétikai, hanem optikai értelemben is." (Török Gábor, Filmvilág 1990/6.)