Az író éppen akkor tér haza Amerikából tízévi távollét után, amikor Hitler bevonul Ausztriába. Hallgat a megérzéseire, és inkább visszafordul. Ismét Nyugatabbra, Angliában próbál szerencsét. A magyar származású angol filmcézárnak köszönhetően munkát talál a filmszakmában, és egy szülésznő szerelmét is elnyeri. Amikor a hölgy csapodár természetére fény derül, az író bánatában megint hazatér. Még időben, hogy "ne késse le az auschwitzi gyorsot". A munkaszolgálatos táborban, ahová kerül, humorérzéke segíti a túlélésben...
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Tökéletesen egyetértek.
A film utolsó harmada gyomor- és torokszorító. Valóban súlyosan aktuális.
(Ezek a részek nem készülhettek volna el az elmúlt 5 évben - csoda hogy bemutatták, valaki nem figyelt eléggé.)
Lehetséges, hogy ennyire másképp lássunk egy filmet?
Én - természetesen csak a saját benyomásomat, véleményemet mondom, - egy szétesõ, erõtlen, egy-egy felvillanásban érdekes, összességében azonban egy teljesen érdektelen filmet láttam, - a Kubik Annával való jelenetek jók voltak, a "politizáló, áthallásos" epizódok azonban nem fogtak meg, - Királyhegyi Pálról amúgy is köztudott, hogy társaságban, élõbeszédben hallatlanul szellemes, sziporkázó figura volt, amikor azonban a történeteit, az anekdotáit leírta, ezekbõl elveszett a humor, a sziporka, a szellem, és meglehetõsen unalmasra sikeredett minden ilyen próbálkozása.
Nem véletlen, hogy gyakorlatilag senki sem ismer Királyhegyitõl értékelhetõ írást, lehet, hogy az volt az egyik hiba a filmmel kapcsolatban, hogy az õ írásait vették alapul hozzá.
Azt a szereposztási melléfogást már meg sem említem, hogy Királyhegyi egy kb. 150 centis, alacsony emberke volt, egy kedves kis figura, jellegzetes alakja a kávéházaknak, irodalmi társaságoknak, míg Bezerédi Zoltán megjelenésében is teljesen más karakter - de ez csak egy apróság.
A film nem volt szellemes, nem volt elég feszült, nem tudtunk együttérezni Királyhegyivel, nem éreztük azt a drámai folyamatot sem, ahogyan az éledezõ fasizmus lassan, szinte észrevétlenül behálózta Európát...
Maár Gyulának ez a filmje nem tartozik a rendezõ legjobb munkái közé.
Lebilincselõen nagyszerû, fontos film, különlegesen jó, erõs karakterû színészi alakításokkal, még a legkisebb epizódszerepekben is! Ezért miegymás bírálhatóságával együtt is megérdemli a 10 pontos értékelést. Bár tudható volt a tragikus végkifejlet, mégis végig erõst fogva tartott. Mindemellett tán Királyhegyi Pál személyisége okán is, a nagyon elmés iróniával, humorral átszõtt drámaisága még a legvégletesebb embertelenségû részekbe is derût csempészett. Döbbenetesen aktuális, sokkal aktuálisabb mint 1985-ben, elkészültekor volt; sajnos!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar játékfilm, 99 perc, 1985
Hozzászólások