Az egyórás interjúban a Nemzet Színésze vall arról, hogy színház nélkül elárvul. Hiába van otthon rend nála, minden a helyén, az nem az ő életformája. Oda csak vendégségbe járt egy életen át. A színház, a színpad, az öltözők, olyan mint egy szerelem. Hogy előadás után nem lehet hazamenni, az átlényegüléshez idő kell, akármilyen kicsi szerepet is játszik az ember. Mesél arról, hogy került Marokkóba. Elárulja, mit jelent a "köbözés", s hogy mi köze volt ehhez a tevékenységhez. Mesél arról, mit jelentenek neki a férfiak, miért kérték rögtön feleségül őt. Hogy a holnapot nézi, hiszen a reggel mindig kecsegtet valamivel. Valamivel, ami még jöhet. Hogy elalvás előtt kis sztorikat talál ki, szkeccseket, amelyekben ő a szereplő. Hogy olyan filmeket néz, amelyekbe "bele kell halni". Hogy miért alapított díjat...