Az 1960-as évek közepén jött össze az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsész karán a később "kilencek" néven ismertté vált költőcsoport. Tagjai kollégisták, vagyis vidéki születésűek voltak, érzékenyek az őket körülvevő "álszent" társadalom problémáira.
Közös antológiával jelentkeztek - külső lektor nélkül maguk, közösen bírálták el egymás közreadott anyagait. Ez a rendhagyó, bár szerintük a legtermészetesebb kezdeményezés azonban fönnakadt az akkori kultúrpolitika gát - és szűrőrendszerén. Magánkiadásként jelent meg az "Elérhetetlen föld" című antológia, amit később két másik antológia is követett. A költőcsoport máig is baráti kapcsolatot tart egymással, bár az azóta megjelent versesköteteik s prózai műveik tanúsága szerint egyéni útjaik elágaztak.