Jó kis film ez...

Ó, benéztem, bocs, az egy "másik" barát, akinek ír.

SPOILER: Az öngyilkos barát főleg csak dramaturgiai elem, hogy a szerző megmagyarázhassa Charlie E/1-es elbeszélésmódját. Nekem is erőltetett. Ebből a szempontból sokkal jobb a Zabhegyező "áradása" - pedig nem szeretem összehasonlítani a Zabhegyezővel, szerintem hamis.

Kérésre néztem meg ezt a filmet és néztem szét a neten ezügyben. Ritkán nézek filmet, tinifilmet meg még ritkábban, elmúlt már belőlem ez az életérzés, a saját gyerekeimnek meg még van pár éve belépni ebbe a korba. Korosztályilag viszont pont egyezem ezekkel a srácokkal, én is a kazicserélős kilencvenes években voltam gimnazista, itt Ká-Európában, és ugyan a film nagy érzései (barátság, összetartozás, szerelem, önkeresés, határfeszegetés) mindenhol sajátja ennek a korosztálynak, az én környezetem, neveltetésem nagyon más volt.

SPOILERES kritika következik!

Ami jól csúszik
Kezdem azzal, ami tetszett benne: a film nagy erénye a hangulata, atmoszférája, egyfajta életérzés átadása és ezt sok apró, soft-tényezővel érik el a készítők. Ez egy nagyon esztétikus film. Egyszerűen szép: gyönyörűen van fényképezve, nagyon jó a zenéje, jó a ritmusa.
Jól működik a három főszereplő. Logan Lerman nagyon jó, Emma Watson bájos és színészileg megoldja, Ezra Miller zseniális. Nagyon jó a három szereplő között az összhang és akkor is remekül reagálnak egymásra, amikor különböző felállásokban kettesével vannak összerakva. Van benne kémia, na. Jók a távolabbi barátok, családtagok is. Nekem mondjuk kissé érthetetlen, hogy egy deklaráltan amerikai kultkönyv kultfilmjének szánt alkotásban az amerikai tinédzsert miért a híresen angol (ráadásul: angol iskoláslány szereppel azonosított) Emma Watson játssza. Emma Watson egyébként nem átütő színésznő (itt sem), de rendben van.
Mivel a film erőteljesen (és nyilván szándékosan) klisékből építkezik, ebben az esetben nagyon fontos, hogy a film esztétikájának és a színészi játéknak kell elvinnie a történetet. (Klisék, a teljesség igénye nélkül: érzékeny, de intellektuális és tehetséges fiú, őt felkaroló tanár, vadóc, poénos homoszexuális barát (akiben azért sebzett lélek lakozik), két fiú-egy lány (egyik szerelem, másik barát) felállás, veszteség, buli, első cigi, első drog, első szex, meg úgy egyáltalán az amerikai középiskolás lét összes toposza). Pont ezért zseniális Miller, aki rendkívül karizmatikus módon és nagyon ügyesen egyensúlyoz, hogy se túl dramatizált, se ripacs ne legyen és közben nagyon élő, élénk, vitális a figurája. Finom és árnyalt a gyermekkori szexuális abúzus megjelenítése, betüremkedése a hétköznapi események közé. (Itt jegyzem meg, hogy én erről a szálról már a film megtekintése előtt tudtam, illetve hát, hogy is mondjam, felnőtt vagyok, tehát nekem „elég volt” ez az információ mennyiség, nem tudom egy fiatalabb nézőnek hogy esik le.)

Ahol vékony a jég
A film nagy erényeként emlegetik, hogy a szirupos tinifilmekhez képest itt sok kemény téma jön elő: gyerekkori szexuális abúzus, párkapcsolati bántalmazás, abortusz (csak a könyvben), mentális betegség, cigi, drog, szex, beleértve az első szexuális kapcsolatot, illetve némi vad korszakot (Sam korábbi évei), homoszexualitás, társadalmi normák áthágása, határfeszegetés, lázadás. Ugyanakkor ezek a témák kevéssé vannak kifejtve, a valóságban ezek karcosabbak, bántóbbak, több a sérülés bennük.
A film erős hangulatisága és fiatalkorú célközönsége miatt elemelkedik a valóságtól, sok minden átesztétizálódik benne. Sam és Patrik, noha még mindig nagyon fiatalok, de túl vannak a zűrösebb korszakukon és lám, milyen jól kijöttek belőle: Sam sok gázos pasival feküdt össze, de most már nagyjából okés párkapcsolatokkal próbálkozik, Patrik homoszexualitása már nyilvános és elfogadott önmaga számára és a környezetében is. Ez azért, khm, irigylésre méltó jellemfejlődés ilyen fiatalon, ami megtörtént már a film kezdete előtt.
Bizonyos dolgok számomra értelmezhetetlenek, ilyen a Rocky Horror Show, aki esetleg olvasta könyvet is, beszámolhatna róla, hogy ott milyen. Őszintén szólva nekem elképzelhetetlen, hogy kiskorúak ilyenen részt vehetnek, hogy ez így oké, mehet és mindez csak amolyan „kisszínes”-ként jelenik meg a filmben.

És ahol beszakad
Amivel nem tudok kibékülni: a főszereplő körüli alapkoncepció. A srác nem különc, vagy csak annyira, amennyire mindnyájan szeretjük különleges hópehelynek érezni magunkat. Igen, kicsit érzékeny, írói hajlamokkal, jó meglátásokkal, és van egy súlyos traumája, ami nagyon szomorú, úgy általánosságban, hogy még a legjobb családokban, szerető szülők mellett is… de tulajdonképpen ez a srác rendben van. Elég jól néz ki, nagyon okos, szenzációs esszéket ír, szerető család és megértő szülők veszik körül, tud kapcsolódni, tud barátkozni, jó anyagi körülmények között, szép környezetben élhet. Nagyon kedves, jóindulatú srác. Igen, felnőni nehéz, veszteségeket cipelni nehéz, és nagyon utálatos dolog, ahogy Charlie maga írja az egyik levelében (a könyvben), ha a felnőttek azt mondják, hogy becsüljék meg magukat, mert más gyerekek máshol meg éheznek, mert nekik meg az itt-és-most az a jelen, ami fontos, de tulajdonképpen ezek a fiatalok nagyon privilegizált helyzetben vannak, ami önmagában is egy dolog, de még a velük azonosuló nézőközönségükhöz képest is és ezt valahol csalásnak érzem.
Nehéz dolog egy tinédzserekről szóló történetnél a célközönség meghatározása. Ha fiatalokat is meg akar célozni, akkor a szerző óhatatlanul nem megy bele olyan utcákba, amikbe talán jobb lenne belemennie, mert itt nem bírja el a célközönsége. Ha fiatalokhoz is akar szólni, óhatatlanul is bejön az a kérdés, hogy vajon edukál-e a filmmel, nagyobb a felelőssége, nem jó, ha átesztétizálja a nehéz témákat. Ezt már föntebb írtam, vékony a jég. A filmben nincs szexjelenet, noha tudjuk, hogy megtörténik a film alatt és sokat hozzátesz (hozzátenne) a filmhez. A szereplők határfeszegetéseik során nem sérülnek. Mindenkit felvesznek a választott egyetemére és boldogan és büszkén indulnak az új, fényes jövő felé, magukat elfogadva, a döntéseikkel harmóniában, szabadságban. Hát, oké, oké.
Ó, vissza kell térnem a szexre. Nem tudom, nekem valahogy fáj, hogy az első szex nem egy szerelmi párkapcsolatban történt, inkább afféle búcsúszex volt, barátságból. Értem, hogy jó élmény lehet így (legalábbis így van beállítva a filmben, úgy érzem), de azért valahogy bennem ez inkább szánalmat kelt. A szereplők nem fognak tudni megmaradni egymásnak ebben a közösségi formában, de a búcsúzásnak nincs keserűsége. Az autós jelenet a megtalált zenei motívummal persze nagyon szép.

Untam. Keményen.

Nekem a film nagyon tetszett. Már a könyvet is örömmel olvastam el, és már az nagyon sokat adott nekem. Nagyon együtt tudok érezni a főszereplővel, hiszen én is kissé visszahúzódó, félénk srác vagyok. Nekem nagyon sokat adott a film. Egyik nagy kedvencem. Nagyon mély gondolatokat tudok meríteni belőle. Másik ilyen könyv, ami sokat adott nekem, amit ha magányosnak érzem magam, honvágyam támad, vagy bármi szomorúság ér, akkor erőt tud nekem adni, ami feltölt, ami segít, támaszt nyújt, az Tamási Áron Ábel trilógiája. Vagy még ott van Per Christian Jersild Gyermekek szigete című könyve. Ezek azok a könyvek, amik nagyon nagyon sokat jelentenek nekem. Úgyhogy számomra a Különc srác feljegyzései egy alapmű.

Nem hatott meg, nem dobott fel, de nem lettem rosszkedvû sem. Egy fiatal próbálja túlélni a gimit, ami barátok nélkül nem egyszerû feladat. Lökött fazon viszont többnyire lökött barátokat talál.
Szerintem túl sok irányba markolászik az író-rendezõ, (homo- és transzszexualitás, barátság vs. szerelem, megrontás és bûntudat, stb.) de egy-két alapigazságot kimond közben. Számomra a legfontosabb: ha azt nem választhatjuk meg, hogy honnan jövünk, azt eldönthetjük, hogy hová tartunk.

Fantasztikus film! Valójában azért tetszett nagyon, mert én is barátok nélkül élek, pont ugyanúgy, mint ahogyan a fõszereplõ élt, és baromi jól át tudom érezni, mekkora örömöt okozhatott neki az, hogy talált barátokat, még ha az egyikük iránt kicsit többet is érzett. És a mellékszereplõk is nagyon jól el vannak találva: nem szerepelnek túl sokat, de mikor igen, akkor annak valós értelme van.
Tetszik, hogy másik szálon ott fut Charlie magánéleti válsága, a nagynénjével kapcsolatos trauma.

SPOILER
Sokaknak biztosan az a kedvenc jelenete, mikor õ maga is feláll az autón, nekem viszont inkább az, ahogyan az utolsó percekben, telefonálás közben a testvére int a barátnõjének, hogy küldje a rendõrt.

Emma Watson elbûvölõ, mint mindig. Paul Rudd pedig csak hab a tortán.

Nekem a film nagyon tetszett. Sokakkal ellentétben én Emma Watsont is jónak találtam benne. Nekem hatalmas élményt adott a film. Imádtam az elejétõl a végéig. Ilyen Hollywood-i filmmel nem sokszor fordul elõ. Ilyet legutoljára Hollywoodból csak a Forrest Gump tudott. Nálam kultuszfilm. És a zenék benne szintén 10/10-esek. David Bowie nagy kedvencem, a Heroes c. száma meg egyenesen telitalálat a filmben. Ahogy a The Smith Asleep-je is, de a többit is imádtam. Szóval a filmet és a zenéjét is kismilliószor hallgatom, nézem meg. Kedvenc.

imádom ezt a filmet. Már csak a zenéi miatt is. Az a fajta keserédes nosztalgikus hangulatom lesz tõle. Nyilván nem küzd minden kamasz ilyen gondokkal hál' istennek, mint Charlie, de nehézségek akadnak dögivel. Szerintem abszolút visszaadja a film, amit egy kissé elveszett, önmagát keresõ fiatal érez. Na, mindegy! én tudtam azonosulni a filmmel, egész személyesnek éreztem.