Az utolsó óráig - Hitler titkárnőjének visszaemlékezései

Im toten Winkel - Hitlers Sekretärin
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott osztrák dokumentumfilm, 90 perc, 2002

Értékelés:

9 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

9 szavazatból
Szerinted?
Traudl Junge 1943-tól a náci birodalom összeomlásáig volt Adolf Hitler egyik személyi titkárnője. Dolgozott a főhadiszálláson a Farkaslakban, az obersalzburgi Berghofban és a berlini különvonaton. 1944-ben szemtanúja a sikertelen Stauffenberg-merényletnek; a háború utolsó napjait és a Führer öngyilkosságát a Führerbunkerben, a körbezárt fővárosban élte át. Hitler Traudl Jungenek diktálta le végrendeletét.
Ebben a filmben nyilatkozik először Traudl Junge nyilvánosan az életéről, vall önmagáról. Beszél müncheni gyerekkoráról, a véletlenekről és az életkörülményekről, amik először Berlinbe "A Führer Kancelláriájába" majd később mint személyi titkárnőt a Farkaslakba vezették. Beszámol a napi eseményekről, amelyek barátságos banalitása abszurd ellentmondásban van a náci hatalom népirtó politikájával.

Az utolsó óráig nem bocsátkozik spekulatív történelem-értelmezésekbe Hitler személyével kapcsolatban. A filmben tanúi lehetünk, ahogy Junge asszony a nemzetszocializmus dühödt ellenzőjévé lép elő, valamint ahogyan arról vall, hogy soha nem tudta magának megbocsátani akkori naivitását, nemtörődömségét.

A film bemutatója 2002-ben volt a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Traudl Junge súlyos betegsége után, 2002. február 12-én halt meg; néhány órával a film ősbemutatója után.

"Számomra Junge asszony egy tiszteletre méltó asszony, azon kevés emberek egyike, akik iránt azért érzek mély tiszteletet, mert hajlandóak a történelemből, saját maguk történetéből tanulságokat levonni. (...) A film egy olyan embernek a története, aki azáltal, hogy képes volt elgondolkodni és változtatni életén, készen állt tanulni hibáiból és tudatosította magában múltbéli hibáit. (...) Amint felkészült arra, hogy feldolgozza és a nagy nyilvánosság előtt is felvállalja múltját, azután érezte magát késznek arra, - saját bevallása szerint - hogy életétől is megváljon." - André Heller, rendező
Bemutató dátuma: 2005. május 5. Forgalmazó: Best Hollywood

Stáblista

Díjak és jelölések

  • Európai Filmdíj

    2002
    Legjobb dokumentumfilm jelölés: André Heller

Hozzászólások

Szerinted?
Heathcliff 2009 ápr. 16. - 20:43:37
Nekem az nem tetszett, hogy valamiképp úgy jött ki, mintha csak az endlösung miatt érezne bûntudatot. Hogy azonosult azzal a rendszerrel, ami ezt mûvelte (bár õ, állítólag, konkrétan semmit sem tudott). Ez azért taszító, mert hisz a háborúban kb. 50 millió ember veszett oda - a többiek élete nem ugyanolyan értelmetlenül pusztult el? A többiekért nem kéne bûnbánónak lennie, csak a zsidókért? Ez nagyon furcsa volt. Ráadásul, akármit is tudott vagy nem tudott - az antiszemitizmus olyan zsigeri volt a háború elõtt is, hogy mindegy, mit tudott: a gyûlölet anélkül is nyilvánvaló volt.
Bonkers 2009 ápr. 16. - 13:53:03
én szertintem érdekes amit el mondot mert õ ot volt a führer titkára volt és még sok érdekes helyen volt az egyik a fõhadiszálláson a Farkaslakban és a hitler volt kedvenc helyén a obersalzburgi Berghofban is volt már alig van olyen keves ember van aki tudna erõl beszélni én szerintem .
ibacs 2009 ápr. 16. - 13:40:59
Húsvétkor és egyéb ünnepeinkkor alkalomhoz illõ mûsor nincs, de bezzeg Hollókosztnapon mindig elõtudnak húzni valamit a kalapból(kipából).
10/10
planeta 2009 ápr. 16. - 13:23:48 10/10
Ha az ember egyetlen világot ismer, nem fog azon gondolkozni, hogy másképpen akar élni, mert eszébe sem jut, hogy megtehetné. Szerintem õ nagyjából annyira volt felelõs, mint a papír, amire gépelt. Nem hiszem, hogy neki, mint titkárnõnek bármit is számított volna a véleménye, hogy netán befolyásolni tudta volna a háború eseményeit. Ráadásul, valószínûleg nem is úgy nõtt fel, hogy megkérdõjelezze a rendszert, amiben él. (Hm, a gyerekeket általában sehol nem nevelik leendõ partizánnak).
1/10
Rocco83 2009 ápr. 14. - 02:07:14 1/10
Szánalmas öregasszony,aki utólag próbálja magát úgy beállítani,mint aki semmirõl semmit nem tudott.Elpatkolhatott volna a dok film elkészülte elõtt.
kowalsky 2008 máj. 06. - 00:47:12
már majdnem megsajnáltam szegény dolfi bácsit, ahogy a bunker folyosóján a kiskutyával vigasztalódott, abban a borzalmas keserû mandula illatban :--))
Crazy Horse 2008 máj. 05. - 17:01:04
Megdöbbentõ és érdekes dok.film, csak ajánlani tudom. 1-2 éve láttam TV-ben közvetlen "A bukás - Hitler utolsó napjai" után, így ebben a sorrendben nézve a hatása talán még nagyobb volt.
perry 2008 máj. 05. - 07:32:49
A film számomra megerõsítés abban , hogy mit jelent részt venni, kiszolgálni, majd történelmi távlatból értékelni életünket. Természetesen az örök dilemmával : ha részesévé válunk valaminek, annak felelõsei is vagyunk egyben?
Kiszolgálhatunk - e egy ideológiát úgy, hogy csak egy Remington /írógép/ mellett ülünk és betûket vetünk egy papírlapra?
A kérdés felvetése egyszerû, választ adni rá már koránt sem az, mikor a képernyõn nézzük ezt az idõs hölgyet aki kulturált módon nyilatkozik, szolid egyszerûséggel öltözve.
Természetesen ez mindenkinek egyéni érzékenysége és a korhoz fûzõdõ történelmi megítélésének kérdése.
Nézz, láss, ítélj.