Megrendítő látlelet az utcagyerekekről a harmadik évezred Oroszországában. A dokumentumfilm rideg statisztikai adatokat közöl a felnőtt világgal: Oroszországban több mint 2 millió kisgyerek él az utcán, éhezik, s a jelenük-jövőjük teljesen kilátástalan. Moszkva legelhíresültebb pályaudvarán, az un. "Leningrdadszki" vasútállomáson is számtalan hajléktalan, szegény gyermek vegetál, s próbál koldulásból megélni. A rendezők több kisgyermek sorsán keresztül mutatják be azt a rettenetes nyomort, elviselhetetlen életmódot, amely ezeknek a kisgyerekeknek jutott. Van, aki segíti őket, s naponta élelmet visz nekik, s van, aki visszaél számkivetettségükkel, például prostitúcióra kényszeríti őket. S ők, mint minden gyermek, még ebben az elviselhetetlen hétköznapokban is reménykednek egy szebb élet elérhetőségében.
A dokumentumfilmet 2004-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb dokumentumfilm kategóriában.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Engem is mélyen sokkolt, hogy még léteznek ilyenek, hogy 6-7-8 éves gyerekek isznak és szipuznak ez valami förtelem...De még is milyen összetartás van köztük?...Egyes családokban nincs ilyen összetartás...És egy csomó veszélynek vannak kitéve( pedofilok, emberkereskedõk, sorozatgyilkosok)
A film vége volt rám a legnagyobb hatással, amikor a kislány meghalt alkohol mérgezésben...és eltemetik...
Uram isten...ezek gyerekek...nem ilyen sorsot érdemelnek...
"Az Isten hisz az emberekben. Mindenkit szeret. A rossz embereket is szereti. Azt is, aki nem orosz. A csecseneket is szereti. legjobban a gyerekeket szereti."
Azt hittem, érzéketlen vagyok, de ez sok volt. :,(
2006-ban készült egy interjú Hanna Pollakal (pont Magyarországon) és akkor említette, hogy azért már Oroszországban is sokat javult a helyzet köszönhetõen Putyin elnök megszigorított gyermekvédelmi törvényeinek.
Amikor én elõször láttam ezt a dok.filmet utána hetekig nem is tudtam hogy mi van velem, csak a halálra tudtam gondolni, a családtagjaim elvesztésére, a sok nyomorúságos sorsa ami nap mint nap körbe veszi az embert. Aztán egy ismerõsõm (pszichologus) hívta fel rá a figyelmemet, hogy bizony depresszióba estem. Valahogy a világ fájdalma az én fájdalmam is lett. Nagyon mélyen megrendített ezeknek a gyerekeknek a sorsa. Ha eddig nem adtunk hálát az istennek, ezt a fél órás filmet végig nézve megtehetjük...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások