A hirtelen népszerűvé vált színészek, a váratlan szerelmek és a hatalmas botrányok a legnépszerűbbek. Legalábbis ezt mutatja a keresőóriás év végi összegzése.
A streamszolgáltató kamasz-krimije már a második évadjánál jár, és még mindig remekül lavírozik a bűnügy és hétköznapi dráma közt.
Végre magyarul is megjelent az egyik legteljesebb összefoglaló Columbóról, melyből kiderül, mit újított Spielberg a sorozatban, mit kifogásoltak leginkább a nézők annak idején, és hogy mik az úgynevezett “Columbo-szabályok”. Muszáj volt szemléznünk.
Kiflibe virsli, vonaglás a Hallelujah-ra, mozdulatlan fásultság, szóval sokféleképpen el lehet k*rni egy szexjelenetet a filmekben.
Emlékszel még, ki rendezte az élőszereplős Aladdint, vagy hogy James Cameron nem csak a Titanicot küldte a víz alá? És arra, hogy ‘86-ban már volt egy Karib-tenger kalózai-film?
Csak egy ártatlan báránysült, csak egy borkóstolásra kötött fogadás, csak egy furcsán viselkedő stoppos – Roald Dahl minden történetével tudott meglepetést okozni.
Oswald, a tankönyvraktár, a Zapruder-tekercs, a füves domb és egy mágikus golyó. A JFK-gyilkosság bővelkedik a megfilmesítésért ordító elemekben.
Van aki, alacsony, van, aki magas, és van, aki nem felel meg az Álomgyár szépségeszményének, mégis befutottak.
Régóta görgetem magam előtt az adósságot, hogy megnézzem a Dögkeselyűt, de most aztán tényleg rákényszerített a sors: a negyvenéves évfordulóra újból moziba küldték a magyar bosszúkrimi felújított kópiáját.
Mindegy, hogy álarcos szuperhős, kincskereső kalóz, régészprofesszor, gourmet kannibál vagy kihalt őshüllő, egy jól csengő bemutatkozásra mindenkinek szüksége van.
Tudatmódosító űrlények, kínvallató elmekontroll, ellopott tudat és beültetett gondolatok. Erre mindre, sőt még ennél többre is találunk példát a filmekben.
Szilágyi Fanni első nagyjátékfilmje szinte végig jó úton halad, hogy aztán feláldozza a szenzációért a dramaturgiát.