Az angol író, Roald Dahl egyik legnépszerűbb műve a Karcsi ​és a csokoládégyár (filmen: Willy Wonka és a csokigyár, Charlie és a csokigyár), a másik pedig a Meghökkentő mesék című novellagyűjtemény. Dahl fantáziája, humora és groteszk látásmódja már gyerekeknek szóló műveiben is megmutatkozik, de a felnőtteknek készült Meghökkentő mesékben nem fogta vissza magát. A rövid novellák gyakran hajlanak a krimi, olykor a horror felé, de vannak köztük hétköznapinak tűnő sztorik is.

Dahl védjegye, hogy minden történet végén csavar egyet,

és egy olyan elemet emel be vagy fed fel, ami váratlanul új értelmet ad az eseményeknek. Illetve, ha ismerjük a formulát, nem is annyira váratlanul, de igazából pont ez a lényege, ez adja a Meghökkentő mesék izgalmát, hogy tudjuk, egy ponton minden a feje tetejére áll.

Nem csoda, hogy a novellák alapján 1979-ben antológiasorozatot indított a brit televízió. A széria majdnem tíz éven át, 1988-ig futott és összesen 112 rész készült. Felépítésében és műfajában az Alkonyzónára emlékeztet, de egyértelműen van benne egy sajátságos angol hangulat és dramaturgia. Az elején még maga Dahl vezette fel az epizódokat, de ezt idővel elhagyták, ráadásul később már más szerzők művei is bekerültek a Meghökkentő mesék sorozatba. Következzen (spoilermentesen!) a hét legjobb epizód, amit természetesen mind Roald Dahl írt.

1. A bor zamata (2. évad / 7. rész)

Talán az egyik legegyszerűbb történet, és talán épp ezért nem jut eszünkbe, mi is lehet a csattanó. Meg azért, mert végig fenntartja a feszültséget. A bor zamata egy klasszikus helyzetből indul ki, ami már eléggé nonPC: a házigazda fogadást köt az egyik vacsoravendéggel, hogy úgysem találja ki a felszolgált bor tulajdonságait. Nevezetesen az évjáratot, a települést, és azon belül a szőlőültetvényt is meg kell nevezni. A tét nem csekély: a férfi mindkét házával szemben a házigazda konkrétan felajánlja a lánya kezét (aki ráadásul jóval fiatalabb a férfinél). Már ez a helyzet is megdöbbentő, de amikor a vendég mindent pontosan megnevez, Dahl bedob egy végső csavart, amivel az egész helyzetet átértelmezi.

2. Egy ember délről (1. évad / 1. rész)

Listán második helyezettje is egy kegyetlen fogadás. Egy férfi azzal dicsekszik, hogy milyen megbízható öngyújtója van, mire egy másik ajánlatot tesz neki, hogyha sikerül egymás után tízszer meggyújtania, övé lehet a kocsija, ha viszont nem, akkor levágja kisujját. Megköttetik a fogadás, innentől pattanásig feszül a sztori, ám a nyolcadik sikeres meggyújtás után történik valami, amire senki sem számított. A történetet az Alfred Hitchcock bemutatja című szériában kétszer is feldolgozták: 1960-ban Steve McQueen játszotta a fő karaktert, 1985-ben pedig Steven Bauer. Egy másik, modern feldolgozás is ismert, csak kevesen tudják, hogy annak is ez a sztori az alapja. A Négy szoba Tarantino által rendezett epizódjáról, A hollywoodi emberről van szó, amelyben Tim Roth, Bruce Willis és maga a rendező is játszik.

3. Báránysült hentesné módra (1. évad / 4. rész)

Azon kevés történet közé tartozik, amelynek nem a legvégén van a csavar, igaz, azért egy kisebb oda is jut, de valójában végig egy döbbenetes sztorit látunk. Épp ezért is nehéz róla írni, legyen elég annyi, hogy a Báránysült hentesné módra arról szól, hogyan tünteti el rafinált módon a gyilkos fegyvert a feleség, miután végzett a férjével. A történetet korábban az Alfred Hitchcock bemutatja című antológiasorozatban is feldolgozták, ám ott, mivel a televíziós műsorokban akkoriban nem úszhatta meg büntetlenül a gyilkos, a végén még megjelent Hitchcock és hozzá költött egy kis plusz igazságszolgáltatást.

4. Galoppos Foxley (2. évad / 3. rész)

Főszereplőnk, egy ingázó dolgozó a rutin megszállotja: minden nap ugyanazzal a vonattal megy munkába, ugyanoda áll az állomáson, ugyanabba vasíúti kocsiba száll és ugyanabba fülkébe ül. Egy nap azonban egy új utas jelenik meg a kupéban, aki valahonnan nagyon ismerős neki. Idő kell, hogy beugorjon, de végül rájön: ő Bruce Foxley, aki középiskolában előszeretettel kínozta és alázta meg fizikailag és lelkileg is. Napról napra azon gondolkodik, miként kéne bosszút állni, majd kitalálja, hogy az egész kocsi előtt leégeti azzal, hogy bemutatkozik neki, és fennhangon mesélni kezdi, mit is művelt vele Foxley. A bemutatkozásig el is jut, majd valami olyan történik, ami teljesen keresztbe húzza a tervét. A Galoppos Foxley azon kevés novella közé tartozik, amelyet úgy adaptáltak filmre, hogy némiképp megváltoztatták a végét, tehát a csattanót. Természetesen ettől még működik az epizód vége, de a novella sokkal több sejtetést hagy, ami kifejezetten jót tesz neki.

5. A stoppos (2. évad / 4 .rész)

A történet főhőse egy 1975-ös BMW, mivel ez okozza a gondot. Ezzel az autóval hajt éppen London felé egy férfi, amikor felvesz egy stoppost. Mindig így tesz, mivel régebben ő is sokat stoppolt, és tudja,  milyen érzés amikor újabb és újabb kocsik száguldanak el az ember mellett. Újdonsült utasával a BMW-ről kezdenek beszélgetni, és a sofőr azzal dicsekszik, hogy 208 km/órára is képes. Az utas hitetlenkedik, erre beletapos a gázba, ám egy motoros rendőr lemeszeli őket, és némi hatalomfitogtatás után felveszi az adatokat a jegyzetfüzetébe, és átnyújtja a bírságról szóló papírt. A söfőr eléggé izgul az dolog miatt, de utasa megnyugtatja, nem lesz semmi baj. De vajon mit tud a stoppos, ami elkerülte a figyelmünket?

6. Fába szorult féreg (1. évad / 6. rész)

Egy rosszul sikerült házasság, egy műtárgy és két szerszám – ebben a horrorisztikusabb történetben ezek játsszák a főszerepet. Egy médiabirodalom örökösét semmi sem érdekli a műgyűjteményén kívül, így felesége tulajdonképpen mindenben (a cégen belül is) átveszi az irányítást. A férj szeme láttára flörtöl másokkal, ám egyszer igencsak pórul jár: miközben egyik új udvarlójával enyeleg a kertben és kigúnyolja férje szoborgyűjteményét, az egyik nonfuguratív darabba beszorul a feje. A férj a segítségére siet, ám mikor az inas a baltát és a fűrészt is felé nyújtja, választani kell, mi a fontosabb: a műtárgy vagy a felesége.

7. A házinéni (1. évad / 5. rész)

Egy fitalember új munkát kap az angliai kisvárosban, Bath-ban. Épp szállást keresgél, amikor megpillant egy bájos kis panziót, ahol a kedves házinéni örömmel fogadja. A vendégkönyvben rajta kívül csak ketten szerepelnek, ráadásul még a nevük is ismerős. Idővel bevillan neki, hogy egyikükről az újságban olvasta, hogy eltűnt, ám a házinéni kedvesen megnyugtatja, hogy nem ugyanarról a személyről van szó. De valami mégsem stimmel itt, minden olyan élettelen, pedig elvileg még ketten laknak itt, ráadásul az ablakban ott egy kutya meg egy papagáj, de egyik se mozdul már egy ideje. Dahl saját elmondása szerint mindig is szeretett volna kísértethistóriát írni, de valahogy sosem jött össze neki. A házinéni is annak készült, ám végül átírta befejezést, és kiszedte belőle a természetfeletti szálat.