Ha osztályozni akarnánk a magyar szinkront, azt a fordító nem tenné ki az ablakba. Upszika, ez az én ágyam!
Nem egyszerű az amerikai zenészről életrajzi filmet készíteni, a Sehol se otthon azonban megkapta Dylan áldását.
Száz évvel ezelőtt a németek leplezett vágyát szimbolizálta a zsarnokságra, most pedig azt, hogy napjaink önkényurai nem rendet árulnak, hanem szégyenmentes élvezetet.
A Squid Game második évada nemcsak a kapitalizmus kegyetlenségéről szól, hanem arról is, létezhetnek-e még hősök a tömegtársadalom korában.
Már a New York Times is arról ír, hogy vége a diverzitást és a woke értékeket magasba emelő filmes korszaknak.
Sean Baker le sem tagadhatná, hogy Anora című új filmjében megidézi a Micsoda nőt, de az Intergyévuska című, 1989-es szovjet-svéd filmet is.
Nem hivatalos pszichológiai terminus, mégis slágertéma. Mit jelent azt hinni, hogy körülötted forog a világ?
Nem ő az egyetlen elnök, aki kivívta a filmesek ellenszenvét, de senkit nem ostoroztak annyian, mint őt. De ahogy Ronald Reagan vagy George W. Bush, úgy Trump kora is nyomot hagy a mozin.
Egy 1847-es festményen Lucifer dacosan, kisírt szemmel néz ránk. Pont úgy, ahogy Anakin Skywalker, miután engedett a sötét erőnek.
Negyedszázada mutatták be a Harcosok klubját, amely aztán egy fasiszta félkatonai szervezetet is életre hívott. A filmet persze akkor sem tudjuk nem szeretni, ha a verekedő bandavezér tanításaiból kinőttünk.
De nem ez az egyetlen „filmes duplikáció”, az Idétlen időkig-nek és a Truman Show-nak is van ikerpárja.
Látszólag csak egy életrajzi film, ami számos történelmi csúsztatáson alapul, de a cseh emigráns filmrendező alkotása más lenne, ha más korban és más politikai viszonyok között születik.
Szuperhősfilm helyett vontatott musical a Kétszemélyes téboly, amit az sem ment meg az unalomtól, hogy Joaquin Phoenix mellett Lady Gaga is elsőrendű alakítást nyújt benne.
A Magyarázat mindenre és a Fekete pont hasonló kérdést jár körbe: mit tehetünk az igazságtalanság ellen? Válaszokat azonban nem ad. A főszereplők elterülnek a padlón, ahol éppenséggel Nyilas Misi fekszik.
Olyan népszerűek a világvége filmek, hogy ha végignéznénk mindent, el kellene napolni az apokalipszist.
G. W. Pabst a német némafilmkorszak egyik nagy zsenije volt, akit csak Fritz Lang tudott elhomályosítani. No meg az, hogy tisztázatlan volt a viszonya a nácikhoz. Tarantino azonban boldogan lett „utcaszomszédja”, sőt a Becstelen brigantykban is rábízott egy kisebb szerepet.