Nem szép dolog ilyeneket írni, amikor az ember próbál visszafogódott lenni a karácsonyi habzsidõzsi után! :)

Köszönöm a köszöntést, kedvesek vagytok ;-)
A tegnapi bulit szombaton pótoljuk, készüljetek, fõleg az asszonyok, mert kõkemény megleptésparti lesz ;-)

Addig is hadd kínáljalak meg benneteket egyik nagy kedvencemmel, amibõl még ma újból bepakolok
és a hétvégén ilyesminek is bõviben leszünk!

Kell hozzá egy üveg meggybefõtt -a levét bóléba vagy fagyira csurgatva nyugodtan be lehet zsuppolni egy késõbbi idõpontban-
lehetõleg étcsoki /tortabevonó vagy minõségi feketecsoki, mindegy/
rumaroma, bátraknak konyak, esetleg rum.
/mivel a nap folyamán többször is volán mellé kell ülnöm, én most kénytelen vagyok az aromával beérni, de az is remek/
durvára vágott dió, esetleg mogyoró
/pörkölve még rafkósabb az ízharmónia, nyersen is kitûnõ/

Szóval van a lecsepegtetett, magatlan meggy.
Jól megöntözni rumaromával vagy alkoholos tinktúrával/ párlattal.
Akár órákig is hagyhatjuk elmélkedni, jót tesz neki.
A csokit elõírásszerûen felolvasztani, végén vajat bele, elkeverni.
Akkor a meggyet belezömpölni a meleg csokiba, jól átforgatni
aztán belehempergetni a dióba vagy mogyoróba
/mandulával sztem elég jellegtelen/
Ezek után irány a frigó, hadd szokjanak össze
és egy -két óra múlva fogyasztható. bár másnap még jobb!

Ezek után pedig megyek, felmérem a maradék készletet

Sziasztok! Kedves hanguktaekwondoo! Sok boldogságot kívánok névnapod alkalmából!

Elõször is Isten éltessen Attila!
:)
Másodszor pedig jöhet a nevetés!
:))

https://youtu.be/xqQRX0ptw3w

https://youtu.be/u13VTCjU2tk

A szeretett topiktársnak, jó barátnak, segítõtársnak

Attila, Isten éltessen!

https://www.youtube.com/watch?v=v0vBV6YjA7E

No, a kör akkor összeért -nincsenek véletlenek :-)
Kabarnos hangja elképesztõ, nagy kedvencem.
Nem értek hozzá, de, ahogy hallom, vmi nagyon furcsa technikával dolgozik.
Mintha lélegezve énekelne. Pontosabban, a lélegzetvétellel együtt énekelne.
/Astrud Gilberto brazil énekesnõnél vettem még ezt észre/

Az alábbi videón egészen fantasztikus teljesítményt nyújt a csávó -jó hangszóró/fülhallgató kötelezõ-
és érdemes néhány pillantást vetni az arcokra.
Az öreg szerzetes arcán -hogy profán legyek- több évadnyi sorozat tanyázik és fejlõdik.
2:03 -nál feltûnõ nõi arc pedig komplett idõutazás. és ezek csak kiragadott példák
https://www.youtube.com/watch?v=cKiZiZzI2ns

/A koreai filmgyártás igazán benyúlhatna a Balkán egyes szegleteibe, némi ötletért..
csak úgy mondom/

A belinkelt oldalon az ortodox monostorokat bemutató képek között van két kakukktojás, én azonban épp erre a két képre csodálkoztam rá, és nem csak azért, mert szemernyi egyházi jellege sincs.

Mint pár napja emlegettem, szép lassan haladok a You Who Came from the Stars c. sorozattal, tegnap este a 15. részt láttam, amelyben a fenti képeken látható Le Petite France volt az egyik helyszín. :))
https://www.youtube.com/watch?v=Sldfi9X0QQg

Már a poszt elkészültekor is nagyon elcsodálkoztam mert meg sem fordult a fejemben hogy ortodox kolostorok lennének Koreában. Mikor most a beírásod nyomán kicsit körülnéztem, konstatáltam hogy élénk ortodox egyházi élet folyik arrafelé.
Az alábbi felvétel a szöuli Szent Miklós katedrálisban készült Karácsony alkalmával. A hívek között nem koreai, ott élõ ortodox hívõk is vannak.
A felvételen a Xristos gennatai doksasate (Krisztus megszületett, dicsõítsük) hallható a nagyszerû Nikodimos Kabarnos elõadásában.
https://www.youtube.com/watch?v=9vHSZn7sp14

A videó végén fiatal nõk és gyerekek énekelnek, (ha jól hallom oroszul és nem ukránul), ami jelzi a kezdetet: a 19. század végén Koreában megkezdte mûködését az orosz ortodox misszió, 1903-ban elkészült a Szent Miklós katedrális, a felszentelés 1903. április 17-én történt meg.

https://en.wikipedia.org/wiki/Korean_Orthodox_Church

Ma van Vízkereszt.
Koreában általában fittyet hánynak rá -na azért M.o.-n sem viszik túlzásba ;-)-, kivéve egy, a lakosság számához viszonyítva kis közösséget.
Pár éve már szóba került, idõnként érdemes kotorni az almáriumban ;-)

http://koreaekkovei.blogger.hu/2014/01/07/vizkereszt-napkeleten


azóta jelentõsen bõvült az interneten is elérhetõ forrásanyag a helyrõl
https://koreaofmyheart.wordpress.com/2016/09/04/orthodox-monastery-of-the-transfiguration-of-the-savior-gapyeong-south-korea/

Minden tiszteletem azon nem magyar anyanyelvûeké, akik magyar nyelv tanulására adják a fejüket.
Erõt, egészséget, buddhizmushoz szükséges nyugalmat
és derûs bölcsességet kívánok nekik az elkövetkezõ tanulóévekre :-)))

https://www.youtube.com/watch?v=QIJ4oxzcId0

Egy magyar nyelven is megjelent regény fordításáról folyik a vita, mármint az angol fordításról. Han Kang A növényevõ c. regényével kapcsolatban egyes szakértõk felvetették tudniillik, hogy az angol nyelvû kiadás pontatlan, a fordító olyasmit is beleírt, ami az eredetiben nem szerepelt.

A Korea Times mai számában errõl mondja el véleményét Kim Seong-kon, a Koreai Irodalmi Fordító Intézet elnöke. Érdekeseket mond, szerintem érdemes elolvasni.
http://www.koreatimes.co.kr/www/culture/2018/01/142_241942.html

A kötetrõl itt olvashattok:
https://moly.hu/konyvek/han-kang-novenyevo

vagy itt:
http://konyves.blog.hu/2017/02/26/han_kang

itt pedig egy - stílusosan vegetáriánus ételrecepttel megtoldva:
http://konyvparfe.blog.hu/2017/11/18/han_kang_novenyevo_671

A regényt nem olvastam, nem is szándékozom. Az a gyanúm hogy nem sokban különbözik azoktól a koreai mozifilmektõl, amelyektõl nem érzi jobban magát az ember, sõt, és végül elgondolkodik: volt-e értelme, ha nem mutat kivezetõ utat.

Az alábbi felvétel a Puszoksza (부석사, Buseoksa, A lebegõ kõ temploma) templomot és közvetlen környezetét mutatja, s ha 360 fokban körbeforgatjuk, egyszerûen ott vagyunk! Külön gyönyörûség, hogy mindezt szép, nyári napsütésben, madárdallal. Olyan élvezetes, hogy még a forróságtól kiszáradt fû illatát is érezni véltem.

https://www.youtube.com/watch?v=N4K_mmhX5i4

A wikipédiáról mûvelve magunkat:
Miközben a buddhista szerzetes Iszang Kínában tanult, egy kínai hölgy, Szonmjo annyira megkedvelte a férfit, hogy mikor annak vissza kellett térnie Sillába, a nõ a tengerbe ugorva sárkánnyá változott, és útközben védelmezte a férfit. Hazájában a tömeg megpróbálta megakadályzoni, hogy Iszang felépítse a templomot, ekkor Szonmjo hatalmas köveket lebegtetett a tömeg felé, innen ered a templom neve. A legenda úgy tartja, az egyik ilyen kõ fekszik a Murjangszudzson csarnok mellett.

Az Ulsan melletti partszakasz az elsõ szárazföldi pont Dél-Koreában, ahol a napkelte látható. (Dokdo öt perccel elõzi) Évrõl-évre tömegek gyûlnek oda hogy gyönyörködjenek az év elsõ napkeltéjében.

https://www.youtube.com/watch?v=XMbLkAs-NaE

Becsületszavamra nem én tettem be kétszer, hanem a port hülyéskedik. Grrrrrrrrrrrrr

A feliratfordításnak van egy magával ragadó bája: amikor a fordító meglátja a filmet, a kép alján megjelenõ magyar szöveggel, az bizony remek érzés. Mert az én szövegem látszik ott, s ezzel szinte részese lettem az alkotásnak. Nem csodálkozom hogy sokakat rabul ejt az élmény.

Alkotás a fordítás? Igen is, nem is. Keskeny ösvényen halad a fordító, amikor a magyar nyelv megfelelõ, a filmbeli jelenethez illõ kifejezését keresi úgy, hogy közben az alkotók mondanivalójával összhangban maradjon. Vannak, akik a filmbe bele sem néznek, csak a szöveget fordítják. Õszintén szólva, ez elképzelhetetlen számomra. Az angol nyelv - hiszen a legtöbb fordító angol feliratból dolgozik - nem képes tükrözni a szereplõk korát, egymáshoz való viszonyát, gyakran még az alá-fölérendeltséget sem, nem is beszélve az egyéb finomságokról, amelyeket csak úgy lehet megérteni, ha a film adott jelenetét szemügyre vesszük. (Néha még úgy sem. Van amikor a koreai feliratot is meg kell nézni.)

Maryu azt írja, sokszor érezhetõ hogy sietség okozza a hibákat. Könnyen meglehet, pedig nem szabadna. A jó fordítás emelheti a mûvet, a gyenge viszont ronthat rajta. Volt olyan film, amitõl elment a kedvem, mert a magyar felirat csapnivaló volt.

Véleményem szerint nem volna szabad versenynek tekinteni a fordítást. Amíg azonban a fordítók egymás orra elõl igyekeznek elkapkodni filmeket/sorozatokat, a helyzet nem fog megváltozni. Addig az említett helyesírásellenõrzõ program sem fog beleférni a nagy sietség mellett. Hamar munka sose jó - ahogy a közmondás tanítja.

De ahogy Cato római szenátor, minden beszédének a végére odakanyarintotta, "egyébként javaslom, hogy Karthagót el kell pusztítani" (ceterum censeo Carthaginem delendam esse), most én sem mondhatok mást:
a fordítónak felelõssége van a magyar nyelvvel és azok használóival szemben.


https://www.youtube.com/watch?v=f1rtNwDdFU0

A feliratfordításnak van egy magával ragadó bája: amikor a fordító meglátja a filmet, a kép alján megjelenõ magyar szöveggel, az bizony remek érzés. Mert az én szövegem látszik ott, s ezzel szinte részese lettem az alkotásnak. Nem csodálkozom hogy sokakat rabul ejt az élmény.

Alkotás a fordítás? Igen is, nem is. Keskeny ösvényen halad a fordító, amikor a magyar nyelv megfelelõ, a filmbeli jelenethez illõ kifejezését keresi úgy, hogy közben az alkotók mondanivalójával összhangban maradjon. Vannak, akik a filmbe bele sem néznek, csak a szöveget fordítják. Õszintén szólva, ez elképzelhetetlen számomra. Az angol nyelv - hiszen a legtöbb fordító angol feliratból dolgozik - nem képes tükrözni a szereplõk korát, egymáshoz való viszonyát, gyakran még az alá-fölérendeltséget sem, nem is beszélve az egyéb finomságokról, amelyeket csak úgy lehet megérteni, ha a film adott jelenetét szemügyre vesszük. (Néha még úgy sem. Van amikor a koreai feliratot is meg kell nézni.)

Maryu azt írja, sokszor érezhetõ hogy sietség okozza a hibákat. Könnyen meglehet, pedig nem szabadna. A jó fordítás emelheti a mûvet, a gyenge viszont ronthat rajta. Volt olyan film, amitõl elment a kedvem, mert a magyar felirat csapnivaló volt.

Véleményem szerint nem volna szabad versenynek tekinteni a fordítást. Amíg azonban a fordítók egymás orra elõl igyekeznek elkapkodni filmeket/sorozatokat, a helyzet nem fog megváltozni. Addig az említett helyesírásellenõrzõ program sem fog beleférni a nagy sietség mellett. Hamar munka sose jó - ahogy a közmondás tanítja.

De ahogy Cato római szenátor, minden beszédének a végére odakanyarintotta, "egyébként javaslom, hogy Karthagót el kell pusztítani" (ceterum censeo Carthaginem delendam esse), most én sem mondhatok mást:
a fordítónak felelõssége van a magyar nyelvvel és azok használóival szemben.


https://www.youtube.com/watch?v=f1rtNwDdFU0

Ez a videó valahogy szívet melengetõ volt.

Mivel magunk igazán nem tudhatjuk, hogy másoknak hogy hangzik a magyar szó - ami nekünk olyan mint a muzsika - jó volt ezt hallani más nyelvû emberektõl.

Az ordító szarvashibák kacagásra késztetnek -az évek során temérdek durva dologgal találkoztam én is; mifelénk anno ilyenekért könyörtelenül buktattak,
mégpedig általánosban/!/.
Manapság viszont az efféle kreatív alkotók szabadon oktathatják a reformált lingvisztikát. :-)

Engem különösen az nyûgöz le, hogy a végére odabiggyesztik az infót: lektorálta vagy átnézte vagy mittudomén
ikszipszilon vki
aki ezeket a több, mint bakikat -"aish.., hiszen ez a magyar nyelv szerves része!"- a szövegben hagyta.

A magyartalan, szolgai fordítások eleinte kiverték nálam a biztosítékot és csak jólneveltségem akadályozott meg abban, hogy nyilvánosan le ne csesszem a buzgencs és egyre agilisabb fordítókat.

Van egy tézis.
Ha vki nem ismeri az adott nyelvet, ne fordítson!
Ja, hogy az a magyar?
Akkor még repetaként szégyellje is össze magát.

Boldogult egyetemi és rezidens éveimben azzal gyûjtöttem némi pénzmagot hogy fordítgattam.
Innen -onnan, szakszöveg, szépirodalomnak álcázott vagy annak sikerült egyéni önmegvalósítások, ami jött. emlékszem, volt köztük forgatókönyv is.

Aki ilyen munkát végzett vagy végez, az tisztában van azzal, hogy minden nyelv szerkezete eltér kicsinység. Idiómák, megjegecesedett kifejezések, stb. stb.
Még olyan nyelvekben is óvatosnak kell lenni, mint a francia -olasz, francia-román, vagy albán-román, mely utóbbiak egymás lelenci druszái, de azért egy vér.
Hát még egy angol -magyar párosítással -az angol mind lélektanilag, mind hagyományokat tekintve távol esik a magyar gondolkodástól.

A szolgai fordítások olyan röhejes leiterjakabokat tudnak kitermelni, hogy szöveg félreértelmezéséhez is vezethet a fordító bambasága, vagy -legtöbbször- nyelvi rugalmatlansága.
Váljon gyakorlattá az íratlan, ám alaptörvény: nem azt kell lefordítani szó szerint, amit olvasunk -hallunk- hanem azt kell leírni, amit az adott idegen szöveg magyarul jelent. Ahogyan azt magyarul mondanánk.
Ehhez kell némi gyakorlat és -legyük õszinték- némi intelligencia is.

Természetesen, a félregépelések más kategóriába tartoznak.
Talán azért is vagyok oly megbocsátó, mert hazabeszélek:-)): jómagam is sokszor pötyögök mellé, mert írás közben agyam már a következõ gondolatnál tart.
De a Min-Rin által említett "kellet" egy t-je többedszerre már azt sugallta: a fordító így használja -írja. derûsen és elégedetten.
és számtalan egyéb példa.

Nem képzett fordítókra van szüksége a koreai sorozatok feldolgozásához -sztem teljesen belefér néha egy -egy baki, emberivé teszi a munkát.
Többször találkoztam olyan félreírással, mely kifejezetten szellemesebb volt, mint az eredeti szöveg, jót is rötyögtem rajta.
Nem mindenki diplomás; vannak, akik hobbiból próbálkoznak meg a fordítással, stb, oly sokféle lehet az ok és a cél.

De legyen már meg az a nyelvi igényszint, amit önmagunkkal szemben állítunk, ha pl. bemegyünk egy hivatalba. minimum.

Jobban és fõképpen tudatosabban kellene vigyáznunk a magyar nyelvre. Nagyon kevesen tudják, hogy óriási szellemi kincset hordoznak a magyar anyanyelvû emberek.
Nézzük -halljuk kívülrõl idõnként.
Elképesztõen szép, gazdag, árnyalt és bizony
-tudom, sokaknak nem tetszik a szó, fõleg a magyar nyelvre alkalmazva, de tény, hogy-
szakrális is.

Húzzuk ki magunkat, hogy ilyen ajándékot dédelgethetünk. És legyen tartásunk a használata közben.
Ezzel viszonozhatjuk, amit kaptunk.

Ezt a videót sokan ismerik, mégis, itt a helye.
https://www.youtube.com/watch?v=cHYR7vLVUmY

Helyesírási hibákat látva a fordításokban, én mindig arra gondolok, hogy nagyon siethetett aki ezt leírta. Alighanem nem igazán érdekli, hogy milyen amit kibocsát a kezébõl. Gyorsan túl akar lenni rajta és kész. Hiszen a számítógép világában a jó helyesírás nem egy nagy dolog. Egyszerûen át kell nézetni a helyesírás ellenõrzõvel. Nem több., mint 2-3 perc az egész.
Engem egyébként jobban zavarnak a magyartalan, angolból átvett mondat szerkezetek. Meg a kifejezések, amiknek megvan a magyar megfelelõje, de egyszerûbb szó szerint leírni (gondolom siet, nem gondolkodik rajta, hogy mondjuk ezt magyarul, az idõ), ami az angol szövegben van, és lassan-lassan ott tartunk, hogy mindennapos használat lesz. Sokszor gondolkodom rajta, hogy ez a nyelvünk fejlõdése-e, hiszen rengeteg szavunk ered a környezetünkben lévõ népek nyelvébõl, vagy a török hódoltság idejébõl. Talán nem lenne baj ezzel, ha nem tûnnének el a mindennapi használatból a magyar megfelelõk.
Például a magyar: "Felvette a telefont." helyett, az angol "Válaszolt a hívásra."

Jó néhányszor volt már szó a filmek-sorozatok fordításáról. Természetesen köszönet illeti a fordítókat, hiszen önzetlen munkájukkal hozzásegítenek minket a koreai alkotások megtekintéséhez, ami nélkülük nem lenne lehetséges, vagy csak sokkal kevésbé élvezhetõ formában teljesülne.

Azonban másokkal ellentétben nekem az a véleményem, hogy igencsak fontos lenne a köszönet mellett szót ejteni a magyar szövegben elõforduló helyesírási hibákról. Úgy gondolom, hamis finomkodás azt mondani, nem kérjük számon a fordítói hibákat, hiszen olyan hálásak vagyunk, hogyan is reklamálnánk.

Mert igenis, a köszönet mellett ki kell mondani azt is, ha egy fordító rongálja a magyar nyelvet. Ennek ugyanis komoly következménye van.

A koreai sorozatok nagyfogyasztói a középkorúakon túl a tizen- és huszonéves korosztályba tartozó nõnemûek. A fordítók lényegében ugyanezen korcsoportok tagjaiból kerülnek ki. Ennek megfelelõen a hibátlan vagy elenyészõ helyesírási hibát ejtõ fordítók általában a középkorúak, a felszólító mód, múlt idõ, stb. szabályaival rendkívül távoli ismeretségben levõk nagyrésze sajnos fiatal fordító.

Az anyanyelvet nevéhez illõen elsõsorban édesanyánktól tanuljuk meg, de ez csak a hallás utáni tanulás - ez az egyik lábunk. Késõbb, az iskolában módszeresen tanuljuk a nyelvtan szabályait, amelyek jó esetben a nem-tudatos nyelvhasználatot megtámogatva, azt tudatos nyelvismeretté változtatják, ebbõl lesz a második láb. Ehhez járul az olvasás eredményeként rögzülõ szókép - nagyon sokan állítják magukról: vizuális vagyok - így szerzünk egy harmadik lábat.

Mint tapasztaljuk, az utóbbi években-évtizedekben a számítógép-használat, benne a csodás nettel, folyamatosan gyengíti még azok helyesírását is, akiknek számítógép híján évtizedeken keresztül az olvasás volt legfõbb idõtöltése, szórakozása. Az ifjú generációk - ahogy a környezetemben élõ érintettektõl gyakorta hallottam - a tankönyveken kívül igen kevés könyvet vettek és vesznek a kezükbe, és nemcsak az alacsony iskolázottságú fiatalokra, hanem a diplomásokra is ez érvényes. Sõt, rájuk talán még inkább. Az õ helyesírásuk tehát a fentiekben vázoltak alapján nem három, hanem két lábon áll, ami elegendõ is lenne, ha az iskolai nyelvtanoktatás kevés tiszteletreméltó kivételtõl eltekintve nem letudnivaló nyûg lenne az oskolások számára. Ehhez járul még, hogy az anyanyelv megtanulása hallás után történik, ami nem azonos az írott nyelv ismeretével, és számolni kell a számítógép használatának romboló hatásával is. Nem nehéz belegondolni, hogy a három lábból így végül nem sok marad. Amennyiben tehát azt szeretnénk, hogy a helyesírásunk, fõként pedig a fiataloké ne romoljon, elengedhetetlen hogy helyesen leírt szövegek kerüljenek szem elé.

Minden tiszteletem az angolul tudóké, de kizárólag akkor, ha eközben magyarul is tudnak. Ha viszont az anyanyelvükben rendszeresen botladoznak, akkor jobb lenne, ha nem fordítanának, vagy kerítenének egy a helyzet magaslatán levõ lektort. A korombeliek a felszólító módban használt "mond", a "kellet", stb., stb., stb. láttán csak rendszeresen felszisszennek, a fiatal, vagy idõsebb, de eredendõen bizonytalan helyesírású filmnézõkben azonban a látott szöveg fog egyre jobban rögzõdni, ahogy ennek jelei láthatók pl. a porton is: szinte mindennaposan hibáznak jó néhányan, amikor a -ban, -ben helyett a -ba, -be ragot használják.

Most már csak reménykedni tudok, hogy az Ázsia Ékkövein meghirdetett fordítók versenyében nem egy híresen rossz helyesíró kapja - kapta? - a babérkoszorút. Megsandítottam a jelöltek listáját, és sajnos van rajta nem is egy azok közül, akiknek feliratai láttán többször a fejemet fogtam, sõt, olykor kísértésbe estem hogy a magam számára elõzetesen átnézzem és javítsam a hibákat.

Nem ártana, ha a verseny a hibátlan magyar helyesírást is feltételül szabná, hogy amit nyerünk a réven, ne veszítsük el a vámon.