Ez most egy tesztüzemmód? Mert ha ezt szánták véglegesnek, akkor ezzel ki is nyírják már végképp a portot.
Hol a személyek listája? Miért csak a keresésben lehet a személyt előhívni? Hol a megtekintések száma? Hol lehet módosítani az adatlapot? Stb., stb., stb.

Nagyon érdekeset találtál, és külön köszönet a fordításért, mert így sokkal kényelmesebb volt, mintha az angol vagy a francia felirattal hadakoztam volna.
Egyre gyakoribb, hogy a nõk iskolázottabbak - legalábbis az arány egy ideje kezd eltolódni - ráadásul a nõk között egyre nagyobb az ambiciózus, magas beosztásért sikerrel harcolók, ami a férfiak körében gyakran vált ki ellenszenvet. Koreában ez több okból kiélezettebb, mint a nyugati országokban. A nõk hagyományosan alárendelt szerepet töltöttek be a társadalomban, a változás pedig sokkal gyorsabban zajlott le, mint errefelé. Nálunk sem lelkesednek a férfiak, ha egy rámenõs, meglehetõsen céltudatos nõ mondja meg, mit is kell csinálni. Emlékezzünk rá, milyen dühöt váltott ki Mel Gibsonból a Mi kell a nõnek? c. filmben, hogy a fejére ültették a csinos partnernõt. Egy filmben bármi megtörténhet, az életben azonban elég ritkán adódik egy férfi számára a lehetõség, hogy a nõ gondolatait hallva, ötleteit elcsenve tufja megelõzni a vetélytársat. Így aztán sokszor marad az egyetlen mentsvár a nõgyûlölet függetlenül attól, rátermettebb-e a nõ vagy sem.
Koreában nyilvánvalóan még hergelõbb a kérdés.

Egy szempontból maradt bennem hiányérzet: a megkérdezettek között nem volt negyvenen felüli, pedig kíváncsi lennék rá, hogyan vélekednek a dologról az idõsebbek.

A videó elgondolkodtatott. Sokszor panaszolják a nõk, hogy a férfiak erõtlenebbek a kívántnál, a férfiak között sokan úgy látják, egyre több az erõszakos, a férfit földbe döngölõ nõ. Bár a két nem közelít egymáshoz, rendkívül fontos, hogy ne ezt lássuk. Az egyensúly mindennél fontosabb. Megõrizni a férfi hagyományos, védelmezõ, ill. a nõ gondoskodó szerepét, s egyben elfogadni hogy a férfi lehet érzékeny, mert ez nem jelent gyengeséget, és a nõ is erõs, mert ettõl nem válik férfiassá - ezt kell a jelenben és a jövõben megtanulni. Akkor nem ellenfelek, hanem egymást segítõ, kiegészítõ és egyenrangú társak lehetnek.

Én ezt a meglehetõsen rosszízû témát le is óhajtom zárni.
Arra volt jó, hogy impulzust kapjon az, aki hasonló cipõben jár; illetve azok, akik hasonló kapcsolatot kezdtek, ügyesen manõverezzenek, mert a tét az elkövetkezõ pár évtizedük.

Mindehhez közvetetten, de szorosan kapcsolódik az alábbi videó által feldolgozott téma, jelesül a koreai férfiak nõgyûlölete.
Szinte látom, ahogyan többen gyanakodva felkapják a fejüket :-)

A jelenség ugyan a hallyu -tól nem látszik és a távolság is megszépíti a valóságot,
de a probléma létezik.
A koreai férfiak egy része egyre nagyobb ellenszenvvel fordul a honfitársnõk felé.
Az okok sokrétûek és nem most ütötték fel csúf fejüket
-viszont összefonódásukból manapság igen összetett képzõdmények ütik fel fejecskéjüket.
Az Asian Boss -angol felirattal ellátott- interjújában az utca emberét kérdezik a lényegrõl.
https://www.youtube.com/watch?v=0pknws8Ll_s

Mindenesetre mélyen gyökerezõ dudvákat kell irtani.
Az egyik legfontosabb ok a felborult egyensúly a nemek között; a spiritualitás teljes hiánya, mely hiány az egyén életét teljesen átnyomorítja
-ha ezt a mindennapokban nem is jegyzõkönyvezi magának.
A szeretet és a tisztelet egyensúlyának hiánya is ludas
és persze a pénz, az a kincs, melynek 99 százaléka valójában nincs.

Akik angolul még nem értenek sokat: elsõ körben a riporter felteszi a kérdést, ismerik-e a "nõgyûlölet" fogalmát. Igennel válaszolnak
Egy lány a riporter érdeklõdésére kifejti, hogy fõleg azoknál jelentkezik ez a nyavalya, akik már bezsebeltek pár sérülést ilyen vagy olyan nõnemû lénytõl, így hajlamosak a nõket illetõen általánosítani.
A riporter azonnal a közepibe csap és bedobja az erõsen provokatív kérdést, miszerint mit gondolnak, miért ilyen "népszerû" mostanság a koreai férfiak között e fogalom gyakorlati alkalmazása.
Az egyik hölgy úgy véli, hogy a mostanában dagadó jelenség egyik fõ kiváltó oka a tavalyelõtti gangnami gyilkosság. A nyomoronc képzõdmény a facebook segítségével bekattant az õt semmibe vevõ szoknyás miatt és totál ismeretlen nõnemûn vezette le agresszióját. A nyilatkozó szerint a gyilkos észjárása nagyjából így nézett ki:
"Mivel egész életemben megaláztak a nõk, ezért ma leszámolok eggyel.."

Egy fiatal pár hölgytagja szerint ennek az esetnek személyesebb okai is lehettek: véleménye szerint a gyilkossá vált elnyomott mentálisan kopott volt, ezért nem minden férfi tenne így az õ helyében
/van fény az alagút végén, kicsit azér megnyugodtam na/

A riporter újabb kérdésére, miszerint tapasztalható -e erõs nõgyûlölet ma Dél-Koreában a válasz határozott igen, noha az interjúalany hozzáteszi, hogy még csak a felszínen zsugázik a dolog.
És hogy vajon miért jelent meg a koreai társadalomban ez a csúnyaság, egy másik csávó összeszedetten rámutat a tényre, hogy a közelmúltig kizárólagosan domináns szerepben dagonyázó férfiak nehezményezik a számukra túlzó feminista megnyilvánulásokat,
és úgy érzik, diszkriminálja õket az erõsödõ nem.
Egyes esetekben immár helyzeti elõnyt is élveznek a nõk, amit néhány konzervatívabb fütykösbanda odaát nyilván nehezen emészt meg.

Két, kissé tartózkodó hyung szembekapja a kérdést, márhogy szerintük a nemi egyenlõtlenség simítódik-e, avagy behullámzott.
Egyikük meggyõzõdése, hogy a nõk javára forrong az ügy. Fõleg randi idején, ahol az aszonykák elvárják, hogy mindent a cöncös fizessen.
azér van. ugye.

A fiatal pár visszatér és próbálnak felelni a riporteri kérdésre: szerintük a nõk kiváltságosabb helyzetben vannak -e manapság, mint a férfiak?
Hyung elvicceli a dolgot és a menyecske vele együtt nevet: a férfiak naaaagyon sokat szenvednek a félszigeten.
A két búskomor hyungnál tele a bili, ez látszik. ezegyszer komoly felvetést tesznek: a részmunkaidõkre szinte csak nõket alkalmaznak.

Egy értelmesnek tûnõ honpolgár pedig kiböki: igazságtalan -ahogy a az interneten is ajbékolják- hogy csak a férfiak mennek katonának.
a pár férfitagja mindezt megerõsíti.
Az asszonyka arcán udvarias nemtetszés -a film készítõi kénytelenek vágni, a riporrter meg is jegyzi: Remélem, srácok nem fakadtok ölre..
Amikor a filmet folytatni tudják, a hölgy diplomatikusan a hagyományokat emlegeti, amibe így hirtelen nem nagyon illeszthetõ be egy tömeges nõi küzdõcsapat.

Búskomor hyungék ismét szót kapnak: egyikük megjegyzi, hogy õ nincs a feminizmus ellen, csak éppen, ami Koreában van, az nem az. merthogy szerinte a feminizmus nem arról szól, hogya nõknek több hatalmuk legyen, mint a férfiaknak

A riporter közeget és nemet vált -egy babakinézetû leányzótól érdekelõdik, hogy szerinte rossz úton jár-e a feminizmus, vagy szükség van a koreai nõk jogainak szélesítésére.
A hölgy frappáns és intelligens választ ad: csak egy cselekvõ mozgalom tudja kihúzni a k..kiból a helyzetet és a nõket, legyen az a mozgalom bármily kicsiny is.

Egy másik hölgy elmondása szerint ma Koreában egyértelmûen létezik negatív diszkrimináció a nõk rovására. Munkaügy, stb.

A kép vált, hölgy a zebránál érti, honnan jönnek a férfiúi sirámok, de megjegyzi, hogy akkor most mi van, mert a férfiak sokkal többet keresnek, ugyanannyi vagy kevesebb melóval. plusz hasonló diszkrimináció forog fenn, mint Nyugaton, ahol nõt már eleve nem vesznek fel céghez
mer mi van, ha gyermeket óhajt világra hozni?
hohó! a kis sumák.
asszonyokba sose bízz.
nem is teszik.

tehát az asszonyszemély nem jó befektetés.
a nemi és életkori diszkrimináció ilyenkor fullra pörög: fiatal és féfialaklamazottakat gyûjt be inkább a cég..
Kitér az esetlegesen nõkre vonatkozó katonai szolgálatra is: a köztes megoldást javasolja, tehát legyen az önkéntes alapon.

A csiklandós randi -perkálásra visszatérve az elõbbi hölgy azt mondja: ha a nõnek megvan a maga bevételi forrása, semmi oka nincsen szivattyúznia a csávó pénzeszacskóját.

Ennek kapcsán szóba kerülnek a Kimchi Girl -ök, akik jellegzetesen koreai jelenségként könyveltek el otthon de határon túl is.
Ezek az anyagias cicusok elvárják a pénzbeli és egyéb juttatásokat, ugyanakkor kiabálnak mindenféle jogokért.

Egy már nyilatkozó hyung részletekbe bocsátkozik: ezek a kimchi -nõszemélyek nemcsak, hogy elvárják a randi teljeskörû és igényes finanszírozását, de rendre számítanak értékesebb ajándékokra is, mint pl. táska, vagy akár egy kis cuki
autócska.

Búskomor hyungék has back: a riporter a kimchimémberek megítélésérõl faggatja õket.
érdemes szótlan hyung arcát figyelni a nyilatkozat alatt 7:12 -tõl. nagyon kivan má.
Aszongya a haver: A Kimchi Girlök megítélése nagyon rossz. Csak kukizz be a féjszre, láthatod, mit mûvelnek.
Mindez rossz fényt vet az összes koreai lányra"
egyetértek. mélységesen.
én ezt legális prostitúciónak nevezném

Leánykákat szólít meg a riporter, hogy ugyan már, ki fizessen a randin?
A narancsvörös alkony azt mondja, õ a cechét saját maga.
Egy másik optimista aszongya, hogy a legtöbb nõ inkább részt kér a számlából, ahelyett, hogy mindenfélét összevetetne magának.
no persze. sztem a hölgy most jött meg amerikából, ahol felnõtt.
mert bár így lenne.

A narancsvörös alkony figyelemreméltó intelligenciával megjegyi: ahhoz, hogy a nõk jogait komolyan vegyék, elõbb a nõnek kell önmagáért felelõsséget vállalnia.

Ismét hímnemû az interjúalany, aki úgy véli, hogy a férfidüh oly magasra csaphat idõvel
hogy
hogy
és most jön a híres keleti diplomácia :-)
lehet, hogy átmenetileg rosszabodik a helyzet
de õ hisz a koreai népben!
ha a nép látja, hogy a dolgok rosszabbodnak
akkor javítani fogják a helyzetet.
nu. fájtin.

A zebrás hölgybõl a próféta beszél, amikor kijelenti, hogy a nõk a munkaerõ piacon megerõsödõ jelenlétük miatt anyagilag egyre függetlenebbekké válnak
ezért az egyenlõség lassanként elkerülhetelten
de ezt jónéhány férfi nem természetes folyamatként éli meg, hiszen mindez szétfricskázza az õ hagyományos értékrendjüket.
Ezek a férfiak igenis elképzelhetõ, hogy a késõbbiekben erõszakoz nyúlnak, nyilván, frusztrációik hatására.

Megjegyzem, a koreai nõk elég nagy részének felfogása és viselkedése is oka annak, hogy sok ottani férfi határon túl nézelõdik partner után.
Különösen kedveltek a Min-Rin által tárgyalt fejlõdõ országbeli keletázsiaiak
és azon európai neveltetésû! europid nõk, akik nem fakszniznak annyit a lóvéval, ahogyan a hierarchiából sem csinálnak nagy ügyet.
Ez frissítõ és távlatokat nyit.
Nyilván, hosszútávú, úgynevezett komoly kapcsolatról vagy valódi barátságról beszélek.

Ezen a felvételen a végeredmény is látható.

https://www.youtube.com/watch?v=DVE8oo-EhZs

De talán evezzünk könnyedebb vizekre. Pár napja láttam az alábbi videót az egyik internetes portálon. Szerintem lenyûgözõ az a biztos kéz, amely ilyenre képes. Csak tátottam a számat, és egy bajom volt, hogy nem szemlélhetõ sokkal hosszabban.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=252&v=1gzmm7DFcmU

Akit érdekel a kutani porcelán, itt olvashat róla:
https://en.wikipedia.org/wiki/Kutani_ware

A szexuális zaklatások ügye - divatos téma, mintha nem lenne ennek hosszú-hosszú idõkre visszanyúló múltja - már begyûrûzött Dél-Koreába is. Számomra az egész nagyon gusztustalan, de nemcsak a tetteket találom annak, hanem az ezen való csámcsogást is, meg azt is, hogy most hirtelen divattá tették ezt a kérdést.
A legfrisebb eset Jo Min-gi öngyilkossága, ami újfent megmutatja, milyen nagy a különbség a világ két fele között.
Míg az innensõ oldalon a téma folyamatos rágcsálása zajlik, nyilvánvalóan a média érdekelt ebben, a bûnösöknek - kérdés hogy hányan vannak köztük, akik nem voltak zaklatók, de akiket így akarnak kinyírni - többségében mérsékelt következményekkel kell számolniuk. Szinte nincs olyan hír, amelyben az érintett mély megbánásáról hallanánk.
A túlsó oldalon a megvádolt elõbb ágált, majd véget vetett az életének.
Hogy melyik a helyes, tisztességes megoldás? Egyik sem, legalábbis szerintem.
Elõször is, nem szabadna ilyet elkövetni.
Amennyiben mégis bûnt követ el valaki, akkor sem az egyik, sem a másik: sem a felelõsség elhárítása és "nagyjából ott folytatom, ahol abbahagytam", sem a felelõsség öngyilkossággal való elkerülése nem megoldás.
A bûnt jóvátenni ebben az életben kell. Változni és változtatni kell. A tagadás nem a külvilágnak árt legjobban, hanem az elkövetõnek, de aki kilép az életbõl, semmivel sem választ jobb megoldást. A bûnös börtönbe zárása a társadalom védekezése, ugyanez a halálos ítélet is, de ezek nem büntetések. Büntetni, bûnt megbánni és azt végül jóvátenni csak az azt elkövetõ képes.

A blogbejegyzést látva elsõ érzésem az volt, hogy nem túl okos dolog ország-világ elé tárni magánélete részleteit. Második gondolatom pedig az, hogy a sok, finoman szólva közönyös komment után szüksége lenne végre érdemi segítségre. Ahogy ott írtam is, gyakran a történet fõszereplõje kevésbé igazodik el a helyzeten mint egy kívülálló.
Látván hanguktaekwondoo tanácsára írt válaszát, úgy hittem, jól teszem, ha megerõsítem: gondolja meg, mit tesz ezután.

Érdekes figyelni, hogy beírásainkban milyen sokat, szinte mindent elárulunk magunkról annak ellenére, hogy nem ez a szándékunk. Számomra ez nagy tanulság, bár alapjában tisztában voltam ezzel korábban is.

A Korea iránt érdeklõdõk az elmúlt években sok mindent olvastak, ezek sokak számára egyre tisztább képet közvetítenek az ottani társadalomról, ám mégis vannak, akik vagy nem értik meg, vagy nem akarják elhinni azt, ami ezekbõl kibontakozik.
Évek hosszú során keresztül figyeljük a filmekben megfogalmazottakat és a hírek által hozzánk eljutottakat. Sokszor és sokan igyekszünk megfejteni, milyenek a Föld másik felén élõ emberek, de persze ez nem könnyû. Nem csupán azért nem, mert sokszor szándékosan adnak hamis képet, hanem mert még akkor sem könnyû megismerni a másik embert, ha itt lakik a szomszédban.

Nem tudom, Haneul mennyit érzékelt a koreai valóságból. A posztjaiban nem éppen az elragadtatás volt a jellemzõ, de hinni akarta hogy a srác, akinek a kedvéért a fél világot átutazta, nem olyan, mint amit ott tapasztalt. Ez szíve joga.

Amikor azonban valaki megosztja a történetét, jogosan ébred fel másban hogy el kell mondani a véleményét. Mert segíteni kell neki.
Minden amit haneul ezután tett, számomra azt mutatja, hogy továbbra is hinni szeretne, és szörnyen zavarja hogy a lelke mélyén meglevõ kétségeket mások megerõsítik.

Úgy hiszem, a történet sok tanulságot hordoz. Talán az õ számára is, de másoknak mindenképpen. Ezért van helye itt hanguktaekwondoo mai beírásának, és ezért éreztem szükségesnek hogy én is hozzászóljak a kérdéshez.

Végezetül szeretném ha az egyik kommentelõ megjegyzésérõl is szó esne. Füllentésrõl írt, ami egyes állítások szerint arrafelé bocsánatos bûn, mindenki ezt teszi. Bár ahogy fent épp azt írtam, nehéz megismerni egy ilyen távoli népet, ebben a kérdésben másképp látok. Ami történt, nem füllentés, még csak nem is hazugság - bár persze az - hanem cserbenhagyás. Talán vannak, akik nem osztják a nézetemet, de egyrészt szeretnék hinni benne, hogy az általam kedvelt Koreát többségében nem "füllentõ" és gyenge jellemû emberek lakják, másrészt pedig biztosan nem én vagyok az egyedüli, aki nem hajlandó olyan embert választani élete párjául, aki az elsõ adandó alkalommal szépen kisétál mögüle. Még ha vágott is a szeme.

Köszönöm a kedves szavakat, Maryunak külön az ínycsiklandó koktélt -megihletett: még a hétvége elõtt kivivadászatba fogok.

Nem tûntünk el: Min-Rinnek idõnként jelentkezett, én meg elõször operáztam kicsit, majd tanulmányi kirándulást tettem egy meglehetõsen érdekes blogban.
A blogra még õsszel figyeltem fel, néhány havonként odakattoltam mi újság:
egy magyar hölgy mesélte el benne, fejezetekre osztva, koreai emberével történt romantikus megismerkedésüket és bimbózó kapcsolatukat.
https://ourtimeoflove.blogspot.hu/2018/02/nehez-dontesek-sora.html?showComment=1519404186622#c2979288319802441755

A blog egyik részét megtöltötték az ottani valósággal kapcsolatos tapasztalatok -a leányzó a vendéglátásban vállalt állást és próbált meg kint talpon maradni. mindenhogy.

Február végén jelen fórum Korea -szekciójának egyik topikjában juttatták ismét eszembe a hölgyet. Elkezdtem érdeklõdni, vajon mi lehet vele -még emlékeztem izgatott pilleségére, ahogyan repült a nagy koreai jövõ felé, és a danolós videók is megríkatták a szyvemet.

Well, nagyjából az történt, amire kétharmad eséllyel számítottam.
A legényben felébredt az õshan, a beidegzõdött összes jellemtelenséggel együtt -bár sztem most még csak mutatóban jelentkeztek apró szeplõk.
maj ha gyön tavasz kérem.
az erõs fény garantáltan kihozza õket..

Olvasom, olvasom a posztot, látom, amit láttam már másutt is. de vhogy olyan kis szimpatikus volt nekem ez a lányka.
Szeretett volna boldog lenni, és pont rajongásának célországában született meg a legény, akitõl ezt az állapotot remélni óhajtotta.
Bevallása szerint sokat szenvedett alacsonyabb rezgésû hímek húzásai miatt.
hát megsajnáltam.

Miért sajnáltam meg?
mert a sok mézesen kommentelõ közül egyik nem vette magának a fáradságot, hogy õszinte legyen és, esetleg segítsen neki.
Mindegyik nyomta az álságos sódert, hogy fájtin, de némelyikbõl bizony kiröcögött a farizeus káröröm.
nomeg a a közöny -volt olyan, aki filmfeliratot kért tõle.
primitív dolog ez, mikor személyes tragédiát oszt meg az ember a közzel
és vkinek csak ennyi a mondanivalója.
disztingválni kéne.

Ám sokfélék vagyunk.
mindenesetre úgy véltem, megküldök a lánykának egy, max. két mondatot, nehogy elkerülje figyelmét a nagy bánatban és szerelemben a lényeg: miszerint a legény, akárhogy nézzük, de könnyûnek találtatott.

Már kezdtem elfeledkezni a dologról, mikor választ kaptam jószándékú szösszenetemre, mely válaszban az asszonyka nemes egyszerûséggel lebunkóz
a lényeget, természetesen, figyelmen kívül hagyva.

Nos, az én lelkem érzékeny. és gyengéd is.
És mély szomorúság tölt el, ha jó szándékomat a pofámba vágja olyan vki, akinek messzirõl sikít, hogy egy értelmes gondolatot nem küldtek az ügyben és õ maga is ködben jár.
Aztán meg, ha már blogot ír, ha már ilyen aprólékosan engedi bele az ismeretlenbe az életét és lehetõvé teszi a véleménynyilvánítást..
nem igazán értettem, mire ez a harag.
Illetve értettem, de errõl talán késõbb.. :-)

Mivel nõrõl van szó és nem férfirõl, akit ráadásul kicsinység meghurcoltak odakint, eltekintettem a balhorogtól.
Mai napig meggyõzõdésem, hogy csak ez védte meg haragomtól.
Nõnek születni elõny. legalábbis nálam.
Én nõt nem döngölök földbe, mert az állatias és méltatlan.
De a rosszindulatot és a butaságot, az oktalan agressziót, melynek csupán célpontja vagyok, de a kiváltó ok egy másik hím
nos, azt nem tûröm.
az õ érdekében sem.
Szenvedjen bárhogyan is az a fejérnép.

Így hát gyorstalpalót tartottam neki a koreai viszonyokból, idõnként rámutatva képzési hiányosságaira, melyeket akár azonnal pótolhat.
Idõközben mások is jelentkeztek, akik szintén nem a doramát nézték ebben a történetben -igen, volt olyan negénedmény, aki így leírta: ez olllan mintha doramát nézne. sajnálatosan fogyatékos hozzáállás
és még le is írja.

Az egyik hozzászólásban Min-Rint véltem felfedezni, ráírtam. Kiderült, õ is figyelemmel kísérte az eseményeket és véleménye lévén, rögzítette õket az oldalra.
Már kezdtünk a népekkel egészen jól eltársalogni -vmiért a blog írója bojkottálta a párbeszédet ;-)- mikor egy nap Min-Rin jelzi nekem, hogy nem tudja berakni a hozzászólását.

Ugyanis
a boldogságos ara
szûrõt rakott fel a blogjára.

Bevallom, kitört belõlem a nevetés.

Nem szabad.
leányok, nem szabad.
Blogot indítani úgy, hogy engedélyezed a hsz -kat csak akkor szabad, ha
1. személyiséged érett
2. ismered magadat
3. képes vagy elfogadni azt a tényt, hogy nem mindenki gondolkodik ugyanúgy, mint te.

Mindez, természetesen nem vonatkozik a trágár/obszcén beírásokra és a pofátlan viagrareklámokra, mert, azokat, nyilván, szûrni kell.

A koreai létre szenderülni óhajtó leány nem bírta a kiképzést.
És ezzel minden láthatóvá vált.

Ez a blog a nem a nagy erõs és mindent kibíró szerelem hegyeket-völgyeket megmozgató energiájából fakadt
hanem annak láttatása végett.

ma sikk Korea.
Sikk a ferdeszemû legény, aki sármosan fityeg az asszonyok csípején.
Sokan vágynak ilyesmire, ennek megvan a történelmi -szellemi oka, ami most teljesedett ki.
Nincs ezzel baj, ennek van most az ideje.

De
engem már az elejétõl zavart, hogy ilyen részletesen.
Ha az én partenerem tenné ezt a kapcsolatunkkal, megcirógatnám nála a magas cét
gyengéden
hogy hozzá sem érnék.

mert a szerelem, ha intim, ha csak a miénk
akkor csak a a miénk.
Nincs reklám, nincs risza,
nincs egoerõsítés
és tömjénszag is csak Gapyeongban.

Nem volt odáig semmi baj, míg a lányka csak azt kapta, amit hallani szeretett volna.
ám, hogy vki orra alá rakta azt, amitõl féltudatosan ugyan, de állandóan menekülne -ezért is robbant nála már elsõ körben az agresszió- hát az már nem kóser.
akkor hirtelen a gyengéd, adakozó, ragyogó és elfogadó hologram mögül - egyfajta magyar k-sztár mögül- kibújt tankaranka
aki -egyébként jogos- dühét afelé fordítja, aki elfújja a ködöt.

én elhiszem, hogy a böjti szelek csípõsek
de nyomában a taknyos -nyálas -párás idõ elhúz
ahogyan a nyavalyák is.

Természetesen, joga van mindenkinek ködben élni. ez választás kérdése.
Ezt tiszteletben kell tartani, ha az látszik: ehhez az állapothoz foggal -körömmel ragaszkodik.
De akkor ne legyen olyan nagyvonalú, hogy engedélyezi a hsz-kat.
mert, ha közben tiltja le némelyiket -fõleg, hogy azok semmi letiltandót nem tartalmaznak- akkor nagyon kilóg a lóláb.
miért is íródott valójában ez a blog :-)

Hagy köszönjem meg a jókívánságodat ezzel a tavaszváró koktéllal.

Köszönöm!

A kép lemaradt! :))))))