A kormány tudja, hogy John építész, akire esetleg szükség lehet egy kataklizma után, de nem tudja, hogy a fia 1-es típusú cukorbeteg. Amerika a dán fennhatóság alatt álló Grönlandon épít bunkert és nem a Sziklás-hegységben. Miután kitudódik a helyszín, csak néhány civil gép indul Kanadából és nem párszáz az USA-ból. Kilenc hónapot gond nélkül átvészelnek a priccsükön az emberek és utána lelkesen indulnak benépesíteni a hamuval borított gleccsereket. A dínók ugyan kipusztultak annak idején, de a verebek bezzeg jól bírják a gyűrődést, stb.

Ez a film akkor ért volna valami, ha a végén a lepergő emlékképeknél abbahagyják.

Gondolok itt az inzulinra, ami ha olyan fontos, minden mozdulatnál megnézem, megvan-e. Végül ebből és az ostobaságukból adódóan a film az inzulin és a nyavajgásta összpontosul az üstökös helyett. Eleinte azt gondoltam, hogy az egészséges embereket gyűjtik a bunkikba, akik később benépesíthetik a földet, az inzulinos gyereket ezért nem engedik tovább. Aztán kiderült, hogy a tehetséges szülők a lényegesek, így nem értem miért kellett ez a cirkusz a beteg gyerekkel, hisz az újjáépítés szempontjából ő jelentéktelen. Az apja kellett volna nekik, de így őt is elbukták. A végén pedig érdekes, hogy 9 hónapot kibírt a kölyök, na meg feltehetően az összes inzulinkészlet is megsemmisült így előbb-utóbb bevégzi.
Ami még nem volt tiszta, hogy az elején mindenáron próbálják távol tartani az illetékteleneket a repülőktől, ám a
greenland-i bunkiba már bárkit, aki odamegy befogadnak, sőt értük is mennek még az utolsó percekben is.

Talán egy jelenet, a legvégén, amikor 9 hónap után kijönnek a bunkerből. Nem az volt az öröm, hogy "Van WiFi!" hanem hogy láttak két madarat. Az alapértékek sohasem változnak.

gyávák is és beleállnak a gejlbe, hirtelen kihátrálnak egy egészen EGYEDI filmvégből, ami felé tartottak és belemennek egy populista ezeregytucat filmvégbe, ami miatt rosszul is lettem, mert nem hittem a szememnek, hogy képesek még ilyen gyomorforgatóan szentimentális filmvéget kinyögni magukból, gyerekeknek tán lehet csak jóleső érzés az ilyen. felnőttnek semmiképp.
pedig hát a székben ragadtam volna a végén egy érzelmi hullám legalján, ha merik meglépni azt amit meg kellet volna lépniük, hogy minden ember kihal, ugyanis a kisgyerek végig azt makogta a kocsiban, mintegy előkészítve zseniálisan a film végét miszerint: "igaz-e, hogy lepörög az ember halála előtt az élete a szeme előtt?"
milyen jó időpontban szúrták ezt be a film közepének vége felé, szinte gyanútlanul, észrevehetetlenül, és mekkora filmbomba lehetett volna, ha ezt be is vetik, hiszen a bunkerban TÉNYLEG LEPEREG AZ ÉLETÜK A SZEMÜK ELŐTT!
akkora filmes spoiler lenne ez, minthogy meghal Han Solo a legújabb ostoba Star Warsban, mert megöli a fia. tehát lepereg az élet, de a gyáva filmkészítők nem merik meglépni az ELŐRE ELTERVEZETT VÉGET, inkább mindenki bejelentkezik rádión gusztustalanul, hogy életben vagyuk, csak épp egy a bökkenő: lepergett az életük és élnek! én ezt úgy vágtam volna meg, hogy pereg az életük, utána mutatják, hogyan pusztult el a világ, semmi emberi hang, tán néha beúszhat hangban is a család korábbi életének hangja, pl egy boldog születésnap, közben az elpusztult világ, és utána megint hosszabban mutatjak a család életének képkockáit. és vége a filmnek. minden ember kihalt.

ezen padlót fogott volna a néző a moziban, hatalmas gyomorrúgás lehetet volna, hogy legyen BÁRMI ereje, hogy legyen emlékezete a filmnek. lehet hogy még később ha meglesz valahol jó minőségben, meg is vágom jól ezt a szürke b-kategóriát.

Erre sorra jelentkeznek be rádión hogy helló mi is élünk! hát nagyon komoly volt a fenyegetés. ez csak bénává teszi a filmet.