10/10
picipc 2023 júl. 10. - 15:26:39 10/10
(5/5)
A film magyar hangalámondással/szinkronnal létezik. Ebben Robert McNamara magyar hangját az a Kristóf Tibor kölcsönzi, akiv által Sean Connery hangját élvezhetjük magyarul.
10/10
picipc 2022 aug. 12. - 23:08:19 10/10
(4/5)
Wilson elnök naiv kijelentésével indul ez a roppant tanulságos és emberközeli dokumentumfilm, ami egy öreg ember önvallomása és tanítása. Bepillantást enged az ír származású Robert S McNamara (1916-2009) gyermekkorába, felnőtt cselekedeteinek indító okaiba és emberi alapállásába. Segít megérteni nagyszüleink, szüleink korát, és közvetve azt a kort, amiben élünk.

A film legfontosabb tanítása a kubai rakéta válság. A főszereplőt akkor elvhű, fiatal családos védelmi miniszterként láthatjuk. Idősebb, pragmatikusabb emberként bizonyára másként döntött volna.


Szubjektív véleményem szerint akkor kellett volna visszamennie a Ford Mortorshoz, amikor Kennedy meghalt. (Mert őt Kennedy hívta a hivatalba, vele tudott (jól) együtt dolgozni, ott élvezett mindkét fél oda-vissza hatalmas bizalmat.) Kár, hogy ezt nem tette meg.
A védelmi minisztersége kezdetén valószínű fontos volt még számára a család. Kérdés, hogy ezt a különlegesen felelős pozíció felülírta-e. Szavaiból világos, hogy ő már csak hidegháborúban (két oldal küzd egymással) gondolkozott, mindent e szemüvegen keresztül látott. 1963 novembere (Kennedy halála) után mintha alárendelte volna magát a teljes prioritást élvező munkájának és az elnök akaratának. Háttérben hagyva a családját és a korábbi elveit.
Mára egy önmagával meghasonlott embernek látom. Erős akaratát látva attól tartok, hogy Kennedy halála után soha nem kérdezte meg a családját, vajon vigye-e még a hivatalt, ami ránőtt, vagy inkább ráégett a bőrére, magától már le sem vethette volna. A 11. részben az említett kitüntetés már az öreg ember szentimentalizmusát mutatja. A 12. leckével (epilógus) együtt. Hiszem, hogy a jövőben az IMF és a WB megítélése gyökeresen meg fog változni. Az egyértelműen pozitív helyett jóval közelebb lesz a környezetvédő csoportok (pl. Bankwatch Institute) által elsőként a 90-es években felvetett azon nézethez, miszerint a demokrácia álarca alatt a helyi társadalmak és önrendelkezés elnyomása és kontrollja és nyugati érdek szerint való befolyásolása zajlott. Aminek Robert S McNamara is része volt, a Világbank elnökeként.

Persze ahogy a filmben is elhangzik, a "mi lett volna, ha" kérdésre nincs igazi válasz. Vagyis valójában nem tudjuk, mi lett volna, ha visszamegy a Fordhoz, vagy másik gazdasági egységhez szegődik Kennedy után. Meglehet, aki már irányított egy országot - ugyan másokkal együtt, egy top csapat részeként, de mégis, ez az ország még ma is az emberiség vezető hatalma - a kisebb egység felé nem mozdul, hacsak nem kényszerből, vagy nagy nyomás okán. Ezért váltott Robert S McNamara is inkább felfelé, a VIlágbank vezetése irányába. Kár, hogy az a rész már nem szerepel a filmben.



Philip Glass nagyszerű - számomra megunhatatlan - zenéjével. A (majdnem) záró T. S. Eliot idézet pedig a kedvencem, szóval ezt a filmet világunk fizikai (időbeni történetét, illetve) valóságát megismerni vágyóknak feltétlenül ajánlom.
szuperagy 2010 máj. 26. - 16:22:33 Előzmény ada1
(3/5)
10/10
ada1 2009 dec. 29. - 22:10:28 10/10 Előzmény Coleman
(2/5)
csak sajnos, mint oly sokminden, ez sem jutott el hazank mozijaiba. :(
9/10
Coleman 2008 aug. 23. - 21:48:20 9/10
(1/5)
Lebilincselõ, mesteri dokumentumfilm, nagy valószínûséggel még a téma iránt kevésbé érdeklõdõket is odaszegezi a képernyõ elé. Errol Morris a világ egyik legelimertebb dokumentumfilmese, nem véletlenül, ha lehetõség adódik, senki ne hagyja ki!