Textilművész. 1950-1955 között a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója, ahol mestere Ferenczy Noémi volt. 1974-ben Munkácsy-díjat, 1977-ben Nívódíjat, 1980-ban a 6. Fal- és Tértextil Biennálé I. díját kapta meg Szombathelyen; 1981-ben lett érdemes művész; 1988-ban kiváló művész; 1993-ban Római ösztöndíjat kapott. 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja; 1971-ben, 1982-ben és 1983-ban dolgozott Velemben. Ferenczy Noémi tanítványaként, szövőszékének örököseként minden a gobelinszövésre predesztinálta. Amikor első nagy sikerét aratta a Fél csíkos kabát című - háborúra, meghurcolásra emlékeztető - szabálytalan darabjával, megérezte a szövés megdönthető határait. Formára "szabott" szövött gyümölcsei, a megkettőzött szövés A duplasarkú (Erdély Miklóssal közös munka) és a Pászka indítják el ezen az úton, majd a felvetőfonalat állítja ki szabadon (Fűszálak Lujzinak) és használja a fonalelőkészítésben alkalmazott szöges kártcsíkot (A textilkritikus; Ipar/vers). Közben egyre többet foglalkozik papírral. Textilgrafikái, "írógéprajzai" ugyanolyan jól adnak hírt a felszínnél mindig mélyebbre mutató, a rejtelmet, a titokzatosságot több rétegben és több olvasatban megfejthető műveiről. Néhány éve egy római ösztöndíj adott számára új impulzusokat, amelyek merített papírjaiban, írógépgrafikáiban, frottázsaiban és az ezek alapján szőtt gobelinjeiben élnek tovább.
Személy
Hozzászólások