Kóródi Zsuzsanna művészetét leginkább a rétegek gondolata határozza meg, amelyek gyakran párhuzamos és merőleges képeket alkotnak, térben és időben egyaránt mozognak, miközben ismétlődő ritmus jellemzi őket. Üvegmunkáin a látvány folyamatosan változik a néző mozgásának hatására, mindig új nézőpontok bontakoznak ki. A művek intenzíven megdolgoztatják az emberi érzékelést: a szem állandó alkalmazkodásra kényszerül, míg az agy folyamatosan újraértelmezi a látottakat. Kóródi alkotásai a narratív asszociációk ellenére sem válnak elbeszélővé, megmaradnak az optikai események színtereként.

Ezzel szemben Gáspár György műveinél jól érthető a saját maga által is használt ’narratív geometria’ megfogalmazás. A kiállítás feltárja a művész személyes inspirációit, gyermekkori élményeit és apasággal kapcsolatos tapasztalatait, amelyek szimbolikusan jelennek meg a rétegek harmóniájában. Az improvizatív módon összerakott vibráló színű alkatrészek, csuklók és fogaskerekek nemcsak az üvegművek motívumait alapozzák meg, hanem egy mélyebb játékosságot is közvetítenek. Arra emlékeztetik a befogadót, hogy a világ elemei szétszedhetők, majd számtalan új formában és variációban újra összerakhatók, így minden mű egy új világot jelenthet.