Polyák Lilla – Hujber Ferenc: Szívem Will Go On

A Titanicot anno joggal érte az a kritika, hogy a baklavaszirupos romantikus vonal degradálja a tragikus szál jelentőségét. Nos, jó tíz évvel később magyar alkotók jóvoltából megérkezett az elégtétel, és gondoskodtak róla, hogy James Cameron mozija 100%-os katasztrófafilmként éljen emlékeinkben. Ehhez pedig Celine Dion betétdalát, a hunglish nyelvjárást és az idiotizmus kék madarát hívták segítségül. És mintha mindez nem lett volna eléggé kíméletlen csapás a szürkeállománynak, Polyák Lilla és Hujber Ferenc Barátok közt-kompatibilis monológokkal süllyesztik a színvonalat az Atlanti-óceán fenekéig. (Az alábbi videó tanúsága szerint a szóban forgó klip kívánságműsorban is szerepelt, azaz valaki antraxos boríték híján ezt küldte jóakaróinak.)

Turi Lui: Sex Bomb

Turi Lajos az egyik úttörője volt a világslágerek magyarul mozgalomnak, számos külföldi retropop-dalt tett teherfuvarozók által, kormányverdesés közben énekelhetővé. A 2000-es évek elején pedig a közelgő férfiklimax hivatalos himnuszára, Tom Jones Sex Bombjára vetette ki hálóját – olyannyira humánusan, hogy egy japán delfinvadásznak becsületére vált volna. Ha netán a Szekszbomb-szekszbomb / jó a szerkód refrén nem keltette volna fel az Amnesty International kínrím munkacsoportjának figyelmét, az alábbi sor hallatán garantáltan akcióba léptek:

A szemek rátapadnak, mint egy matrica / De tetszik ez a vad cica

(Sajnos az eredeti stúdiófelvételt minden videómegosztóról eltávolították, mely kapcsán adódik az aggasztó kérdés: mi lesz a következő, amit elvesznek tőlünk? Az ivóvíz? A levegő?!)

Friderikusz Sándor: Ha újra születnék

Kihívás: említsen bárki egyetlen példát, amikor bármiféle pozitív hozadéka lett annak, ha főállású hazai bemondó, riporter vagy műsorvezető nagy nyilvánosság előtt dalra fakadt! Mondjuk ki: egy hasonló akció legfeljebb egy belvárosi karaokebárban lett volna tolerálható, ha a hallgatóság kellően sakálrészeg, és az angol legénybúcsúsok üvöltése eleve elnyomja a kiszűrődő dallamokat. Friderikusz Sándor azonban alsóhangon négymillió, többségében (talán) józan néző füle hallatára vetemedett erre 1995-ben, ami közel sem a legsúlyosabb probléma: sokkal inkább az, hogy performansza közben több tucat ártatlan gyermek muzikalitását érte bombatalálat. Csak remélni tudjuk, hogy az ominózus előadás valamiféle jótékonysági kezdeményezés része volt, a befolyó bevételekből pedig az UNICEF beindíthatta országos füldugókampányát. A dal fényében – ami a Heal The World c. Michael Jackson-szerzemény átirata - pedig aligha kérdéses, miért csupán egy M.J.-imitátort sikerült szerepeltetni a Friderikusz Show-ban az eredeti prototípus helyett.

Neoton: Áll egy barna lány

„Ne erőltessük tovább!” – az iménti három szóban gigászi erő rejlik. Ha anno a Dolly Roll vezetőségéből bárki száját idejében elhagyja, akkor vélhetőleg nem születik meg az operett-horrorfeldolgozásokat rejtő Poperett lemez. És jó eséllyel a Neoton sem traktál minket magyar nyelvű ABBA és Boney M.-slágerekkel. És a már említett Friderikusz Sándor sem hívja meg a Neoton Família maradványait csütörtök esti showműsorába, hogy ott Boney M.-dalokat prezentáljanak a látványosan feszengő Boney M. jelenlétében. Mi pedig nézőként nem égünk kátránypapír-pernyévé a szekunder szégyenérzettől.

BPTV-Madonna: La Isla Bonita

Mint azt párszor kifejtettük, a Budapest TV olyan volt, mint egy elvarázsolt kastély az O.Z.O.R.A. Fesztiválon: gyakorlatilag nem volt olyan parajelenség, ami ne történhetett volna meg az adott berkeken belül. A szórakoztató műsorok fellépői magyarosított slágerszodómia terén pedig kiváltképp bestiális dolgokra voltak képesek: egy (általunk) méltatlanul elfeledett nevű formáció pl. nem átallott Ancsi, ne várj refrénnel előadni Joe Cocker Unchain My Heart-ját. Nos, a következő bejátszásban látható művésznő (szintén méltatlanul elfeledett névvel) sem bánik kesztyűs kézzel Madonna La Isla Bonita c. dalával. Tény, hogy a spanyolos életérzés megvan a produkcióban, ilyen lehet, amikor nekifutásból flamenco cipőben rúgják hasba az embert.