A magyar nyelvművelés kiemelkedő alakjának halála kapcsán újranéztünk néhány Álljunk meg egy szóra!-epizódot.
Az előző válogatásunk által kiváltott kollektív sokkhatáson felbuzdulva újfent bemutatunk öt világslágert, melynek magyarosított verziója kvázi mustárgáz-támadás volt a szürkeállomány ellen.
Az önfeledten halandzsázott külföldi slágerek kétségkívül kínosnak hatnak, hacsak nem csendes magányunkban prezentáljuk őket. Sokszor azonban magyar nyelvű bravúrátirataik sokkal inkább alkalmasak masszív szégyenérzet kiváltására, mint egy „ádzsászkótuszé álávjú”. Az alábbiakban ezt demonstrálnánk öt példával: