Jelenleg az Életünk története című sztáröregítős show-t vezeti az RTL Klubon, de nem ezért került be a hírekbe pár hete, hanem a podcastjéhez kapcsolódó botrányok miatt. Még október végén a sztárriporter „sajtósa” arról panaszkodott a Blikknek, hogy a podcast hallgatói nem támogatják anyagilag az adásokat, és kiflitolvajokhoz hasonlította őket. Később kiderült, hogy a tavaly elhunyt tévés rendező, Csenterics Ágnes nevét használó sajtómunkatárs nem létezik, pontosabban egy külföldön élő, nevét nem vállaló férfiről van szó, már ha hihetünk Friderikusz magyarázkodásának, és nem azt feltételezzük, hogy Donald Trumphoz hasonlóan a showman is eljátszotta a saját sajtósának a szerepét.

Az incidens apropóján úgy döntöttünk, összeszedjük Friderikusz karrierjéből azokat a pillanatokat, amikor a showmester alaposan túltolta a biciklit.

1. Fridi, a hamisító

A Csenterics-ügyet feltáró Media1.hu elevenítette fel Friderikusz első botrányát. 1985-ben az akkor még csak 27 éves újságíró egy saját interjúiból összeállított könyv kiadására készült, de az egyik riportalanya, Chrudinák Alajos nem írta alá a hozzájáruló nyilatkozatot. Közeledett a leadási határidő, a nyomda már le volt kötve, Friderikusz azonban nem akarta kihagyni az interjút a kötetből, inkább aláírta Chrudinák nevében a nyilatkozatot.

A könyv megjelenése után Chrudinák nyilvánosan, a Magyarország című lap 1986/16. számában vonta kérdőre Friderikuszt, aki nem tagadta a hamisítást. A kollégájának címzett bocsánatkérő levélben azt hozta fel mentségére, hogy még „nem nőtt be a feje lágya”, és úgy fogalmazott, hogy

(…) ebben az egész ügyben én elég nagy f… voltam (…)”.

2. Fridi, az író

Hamisítás ide vagy oda, a Hal(l)hatatlan interjúim címmel megjelent interjúkötet kapós lett, 80 ezer példányban kelt el, Friderikusz következő könyve, amelyet Molnár Csilla szépségkirálynő életéről és öngyilkosságáról írt, még nagyobb siker lett, 440 ezer példányt adott el belőle. A leendő showman ezen úgy felbátorodott, hogy azt hitte, bármit meg tud vetetni a rajongóival, akár egy töküres könyvet is, és igaza is lett.

1988-ban kiadott egy 216 oldalas könyvet Ez egy tiszta jó könyv címmel, amely csak üres (de számozott) lapokat tartalmazott. A „művész” elképzelése szerint a kötet

a magyar társadalom boldogságának a hiányát hangsúlyozza, az üres oldalak a lelkek ürességét, az érzelmi sivárságot szimbolizálják.

A parasztvakítós blöff bejött, több mint 210 ezer példányt adtak el a könyvnek álcázott munkafüzetből.

3. Testszégyenítés és más ínyencségek

A 90-es években Friderikusz hozta el a hazai tévénézőknek Amerikát, a szó átvitt és konkrét értelmében is. Meghonosította a klasszikus amerikai talk-show-t és igazi világsztárokat invitált meg a budapesti stúdiójába. Nemcsak jókor volt jó helyen, de igazi self made manként, a ranglétrát végigjárva, kemény munkával jutott el odáig, hogy több millióan nézzék a műsorait minden héten. Ezt a dicsőséget senki nem veheti el tőle, mi pedig hálásak lehetünk neki, hogy a korábban csak filmekben, videóklipekben látható sztárokat közelebbről is bemutatta nekünk.

Az izgalmas interjúkban azonban mindig akadt egy-egy olyan kínos pillanat, amikor a rikító színű „fagylaltzakókba” öltözött showmester elvetette a sulykot. Ilyen volt az, amikor Bud Spencert perceken át a testsúlyáról faggatta, megkérdezte tőle, hogy ugye éjjel-nappal zabál, majd elővett egy centit, amivel lemérte a vendége öklét.

Bevett szokása volt az is, hogy produkáltatta a vendéget a bevonulásnál, mint valami cirkuszi majmot, ami persze az amerikai showműsorokban se ritka, csak ott kevésbé bénán oldják meg. Jean-Claude Van Damme-nak például le kellett pörgőrúgnia néhány statisztát, miközben az „elrabolt” Fridi egy füstölgő pisztollyal tért vissza, David Hasselhoffot pedig beültette egy dodzsembe az Amerikában akkor már hat éve véget ért Knight Rider apropóján. Azt se nagyon érthette a sztár, mi a vicces abban, hogy egy „égi hang” (Versényi László, azaz KITT magyar hangja) is bekotyog néha a beszélgetésükbe.

Persze az is lehet, hogy Fridi a hírhedt álriporter-humorista, Zach Galifianakis munkásságát jó két évtizeddel megelőzve, direkt hozta kínos helyzetbe a sztárokat, ez esetben leborulunk a zsenialitása előtt.

4. Fridi, az énekes

Friderikusz exhibicionista és emellett végtelenül magabiztos. Mindkettő fontos tulajdonság, ha az ember képernyőkön akar szerepelni milliós nézettségű műsorokban, de veszélyes kombináció is lehet. Például, ha emiatt elhisszük, hogy nekünk feltétlenül muszáj énekelnünk is, és nemcsak a zuhany alatt, de a színpadon is. Friderikusz szeret énekelni, és ebből nem is csinált titkot, többször is dalra fakadt a showműsoraiban. 

Mentségére legyen mondva, hogy általában a szerény képességeinek megfelelő számokat választott. Leszámítva azt az esetet, amikor jó ötletnek gondolta komoly arccal (és egy citromsárga nadrágban) előadni a Michael Jackson-féle Heal the World magyarított verzióját. Utólag is jár a gratuláció a technikusoknak és a hangmérnököknek, hogy sikerült majdnem fogyaszthatóvá utómunkázniuk a felvételt.

5. Túltengő öntudat

Az én mozimmal vagy a később A szólás szabadságával Friderikusz azt is bebizonyította, hogy nemcsak bohóckodásban, de a közéleti tévézésben is nagyon otthon van. A kritikát viszont nem viseli jól, sőt már a tényközlést is képes személyes sértésnek venni. A mostani botrányban is vélhetően azért nevesítette külön a Media1 újságíróját, Szalay Dánielt, mert a portál tavaly novemberben „Kikapott Friderikusz Sándor új RTL-es műsora a TV2-től” címmel számolt be arról, hogy kevesebb nézőt vonzott az Életünk története, mint a konkurencia produkciója. Friderikusz akkor felhívta Szalayt, és számon kérte rajta, hogy miért a kereskedelmileg kiemelten fontos 18-49-es korcsoport adatait emelte ki. (A cikkben valójában szerepel a teljes lakosságra vonatkozó nézettség is.)

Nem ez az első eset, hogy Friderikusz külön adásrészt szentelt annak, hogy szerinte milyen méltatlanul bántak vele a kollégák: 2007-ben az ATV-n futó Friderikusz Mostban egy hatperces blokkban reagált arra, hogy a Blikk cikke nyomán a teljes magyar sajtó beszámolt az adás gyenge nézettségéről. Az Index cikkét emellett a „magyar hiénaújságírás újabb aktusának” nevezte, a lap ugyanis nyilvánosságra hozta, hogy a hetente hatszor jelentkező politikai műsor adásonként 1.8 millió forintba kerül, miközben a kezdeti 200 ezer helyett már csak 50 ezren nézik a műsort.  

Forrás: Media1, YouTube, Indavideo, Wikipédia, Index