A rock and roll megszületése óta minden évtizedben napvilágot látott legalább egy, vagy akár több olyan album is, amelyek megváltoztatták a rockzenei trendeket. Melyek megjelenése után már soha többé semmi nem volt ugyanolyan, mint korábban. Nagylemezek, amelyek újszerű, szokatlan hangzásukkal, egyedi felfogású és kivitelezésű szerzeményeikkel friss vért pumpáltak a műfaj ereibe és igazi mérföldkőnek számítanak a könnyűzene történetében. A Nirvana kereken 30 éve boltokba került „Nevermind” című korongja is pontosan egy ilyen alkotás. Egy legendás klasszikus, ami új korszakot nyitott a rockzenén belül, meghatározva egy egész érát és gondolkodásmódot, mintaként szolgálva a következő évek, vagy akár évtizedek generációi számára.

Persze amikor a Seattle-i banda először felbukkant a színen, még egészen más idők jártak. Első, még a helyi Sub Pop nevű független kiadó égisze alatt megjelent „Bleach” című albumuk a maga idejében még szinte teljesen észrevétlen maradt, ami nem meglepő, tekintve, hogy akkoriban még olyan csapatok számítottak a rockzene első számú sztárjainak, mint a Bon Jovi, a Def Leppard, a Mötley Crüe, a Guns N’ Roses vagy a másodvirágzását élő Aerosmith.

1991-re azonban az egyre inkább önismétlővé és kiszámíthatóvá váló hard rock műfaj kifulladni látszott,

az olyan Seattle-i zenekarok pedig, mint a Soundgarden, az Alice In Chains vagy a Mother Love Bone mind-mind nagykiadós szerződésekhez jutottak. A kritikusok jobb híján a grunge címkével kezdték illetni az onnan származó és az akkoriban divatostól eltérő megszólalású csapatokat, még akkor is, ha zeneileg szinte mindegyik teljesen egyedi volt és más-más hatásokból építkezett.

„A Bleach” underground szinten jónak számító 40 ezres eladási mutatói miatt - és a Sonic Youth zenekar közbenjárására - David Geffen multikiadója a Nirvanának is bizalmat szavazott, azonban a lehető legjobb esetben is csak pár százezer példányt jósoltak eladni az akkor még „Sheep” munkacímet viselő második anyagból. Producernek a későbbi Garbage dobosát, Butch Viget kérte fel a zenekar, Kurt Cobain énekes/gitáros és fő dalszerző pedig zeneileg szeretett volna eltávolodni a „Bleach” túlzottan grunge-os megközelítésétől és inkább a fogósabb, poposabb dallamokat vegyíteni egy punk rockos attitűddel, illetve megszólalással. Hatásai közt ugyanis éppúgy ott szerepeltek az olyan bandák, mint

• a Bay City Rollers,
• a The Knack,
• a Pixies,
• az R.E.M,
•  a Black Flag,
• a Black Sabbath és
• a Melvins.

A korong a keresztségben végül a „Nevermind” címet kapta, első kislemezként pedig - két héttel az album megjelenése előtt - a „Smells Like Teen Spirit” című dalt másolták ki róla. A szám nem várt sikert aratott, miután az MTV 120 Minutes című műsorában, illetve a különböző egyetemi rádiókban játszani kezdték, sőt, olyannyira népszerű lett, hogy a zenecsatorna hamarosan már nappali rotációban is műsorra tűzte.

Ennek köszönhetően a dal mindenki meglepetésére egyre feljebb kezdett kúszni a toplistákon és mire a banda 1991 novemberében európai turnéra indult, a „Teen Spirit” már igazi slágernek számított, az album pedig elérte az 500 ezer eladott darab után járó aranylemez státuszt. A jelenséget sem a banda, sem a kiadó nem tudta mire vélni, az év végére pedig ténylegesen kezdetét vette a Nirvana-mánia, amely 1992 januárjára érte el csúcspontját, amikor is

a „Nevermind” az amerikai album eladási lista élére került, megelőzve ezzel Michael Jackson „Dangerous” című nagylemezét.

A bravúr nem csupán kereskedelmi szempontból volt figyelemreméltó - addigra az anyagból már heti 300 ezer példány talált gazdára -, de egy új éra beköszöntét is jelezte: zenetörténeti jelentőséggel bírt ugyanis, hogy egy ismeretlen, alternatív rockbanda képes volt letaszítani a trónról a pop királyát.

Pedig akkor még csak egyetlen kislemezt ismerhetett róla a nagyközönség, a „Smells Like Teen Spirit” elementáris erejű berobbanása azonban egymaga is képes volt arra, hogy

fenekestől felforgassa a mainstream zenei világot.

Ugyanis amíg Michael Jackson elé kerülni egy slágerlistán inkább szimbolikus jellegű volt, addig a trió hirtelen jött sikere egyszer és mindenkorra véget vetett az előző évtized hard rock- és heavy metal csapatai által képviselt zeneiség és szellemiség dominanciájának. Az MTV és a multikiadók ugyanis innentől kezdve minden figyelmüket a Seattle-i grunge bandákra összpontosították, és utcára tették vagy érdemi támogatás nélkül hagyták a néhány hónappal korábban még aranytojást tojó tyúkként favorizált, tradicionális hard rock zenekarokat.

A kritikusok már a maga idejében is az egekig méltatták az anyagot, utólag pedig nemes egyszerűséggel minden idők egyik legfontosabb rocklemezeként emlegetik a mai napig világszerte

több mint 30 millió példányban elkelt albumot.

Nem túlzás tehát azt állítani, hogy Kurt Cobain, Krist Novoselic és a bandába frissen érkező Dave Grohl a „Nevermind”-dal nem csupán új fejezetet írtak a rockzene történetében, de alapjaiban változtatták meg mindazt, amit a műfajról addig gondolt a világ.