Hétfő: Star Trek

Kétféle sci-fi rajongó létezik. Az egyik szerint az „új Spielberg”-nek kikiáltott J.J. Abrams 2009-ben tönkretette a patinás Star Trek franchise-t. A másik szerint viszont (és közéjük tartozom én is) bőven ráfért már a naftalinszagú Trekkie-filmekre a vérfrissítés, hiszen A Jedi visszatér óta nem volt nézhető space fantasy kaland a mozikban. Utólag persze már tudjuk: a Star Wars-elemekkel feldúsított Star trek valójában csak Abrams felkészülőmeccse volt a Star Wars 7-hez.

Azt, hogy az új Star Trek is egy Star Wars-film, a vak is láthatja! A nyitójelenetben a gonoszok hadihajója össztüzet zúdít egy kisebbre, ezután megismerjük a főhőst, a csillagok közé vágyódó farmerfiút, aki találkozik egy bölcs öreggel, aki ismerte az apját, még a háborús időkből. Az öreg egy kocsmai verekedés után belerángatja a fiút a nagy kalandba: meg kell akadályozni a gonoszokat, nehogy még több bolygót robbantsanak fel a pusztító szuperfegyverükkel. Hősünk jön, lát és győz, ezért a film végén teleaggatják kitüntetésekkel. Viszont a csinos lány, aki miatt ezt az egészet bevállalta, végül nem az övé lesz, hanem a legjobb haverjáé, akivel a film alatt végig heccelték egymást. Na ez az igazi Csillagok háborúja-remake, nem Az ébredő Erő!

Kedd: Végjáték

Orson Scott Card 1985-ös Végjáték című regényéről évtizedeken át azt tartották Hollywoodban, hogy megfilmesíthetetlen. Persze ugyanezt mondták a Gyűrűk Uráról és a Trónok harcáról is, aztán amikor mindkét fantasy eposzból dollármilliókat termelő franchise lett, valaki 2011 környékén kitalálta, hogy a Végjátékot is ideje lenne leporolni.

A 2013-as végeredmény igencsak felemás lett. A hardcore sci-fi rajongók továbbra is azt vallották, hogy a Végjáték megfilmesíthetetlen, mert a rovarlények ellen küzdő gyerekkatonák története csak leírva izgalmas, blockbusternek unalmas. Viszont ha már úgy alakult, hogy blockbuster lett belőle, akkor a rendezést nem a kutyaütő Gavin Hoodra kellett volna bízni, aki a díjnyertes Tsotsi óta nem forgatott semmilyen értékelhetőt. Mások viszont kifejezetten örültek annak, hogy végre régi vágású sci-fik is készülnek Hollywoodban, ráadásul a jó öreg Harrison Forddal a főszerepben, aki legalább ezzel is gyakorolt egy kicsit a Star Wars 7-re. Jelenleg viszont nincs napirenden, hogy mozifilm készülne a Végjáték folytatásaiból, A holtak szószólójából, a Fajirtásból és a többi regényből.  

Szerda: Az ötödik elem

Ugye milyen hihetetlen, hogy a filmtörténet legjobb sci-fi akcióvígjátéka már 20 éves?!? Pedig mintha csak tegnap lett volna, amikor a furcsa nyelven karattyoló Milla Jovovich beleesett az atlétatrikós Bruce Willis repülő taxijába, hogy aztán Ian Holm és Chris Tucker segítségével legyőzzék a gonosz Gary Oldmant és megmentsék a világot!

Luc Besson sci-fije az első perctől az utolsóig zseniális, mivel nagyon ügyesen gyúrta benne össze a Bruce Willis-filmeket, a Star Wars-trilógiát, a Szárnyas fejvadászt és a francia képregényklasszikusokat. Utóbbiak közül Jean-Claude Mézières és a Valérian et Laureline-sorozat képi világa volt legnagyobb hatással Bessonra. Olyannyira, hogy a Les Cercles du pouvoir című albumból a rendező egy az egyben átvette a repülő autókkal zsúfolt nagyvárost és a taxisofőr főhőst is (Korben Dallas nála eredetileg rakétagyári munkás volt). Csak sajnos Mézières nem kapott mindezért concept art kreditet a filmben.

Bessonnak valószínűleg sokáig lelkiismeret-furdalása volt emiatt, hiszen az idén nyáron mozikba kerülő Valerian és az ezer bolygó városa című sci-fijét már konkrétan Mézières képregényeiből forgatta le.

Csütörtök: District 9

A District 9-et 2009-ben sokan az évtized legjobb sci-fijének kiáltották ki, az addig ismeretlen, dél-afrikai Neill Blomkampot pedig a keblére ölelte Hollywood, amiért az apartheid rendszerből és a bevándorlók problémájából egy meglepően olcsó és meglepően okos sci-fit forgatott. A District 9 ott kezdődik, ahová általában az inváziós sci-fik el sem jutnak: megjönnek az űrlények egy nagy repülő csészealjjal, de lezuhannak a zsúfolt Johannesburg mellett. Megjavítani már nem tudják a gigantikus járművet, így űrhajótörött menekültekké válnak egy idegen országban.

A kormány jobb híján a városi nyomornegyedet, vagyis a címbéli 9-es körzetet jelöli ki nekik, ami így 20 év alatt no go zónává változik, ahol a bádogviskókban tengődő rovarlények konzervkajára cserélik a pusztító szuperfegyvereiket és minden mást is, lassan végképp lemondva arról, hogy valaha is hazajutnak. A film zsenialitását a mai napig az adja, hogy az elején, a dokumentumfilmes stílusban felvett jelenet teszetosza állami hivatalnoka a film közepétől igen látványosan változik át valami egészen mássá - itt derült ki a fél világ számára, mennyire jó színész az addig totálisan ismeretlen Sharlto Copley.

Péntek: Solaris

Andrej Tarkovszkij és a szovjet filmipar válasza a 2001: Űrodüsszeiára. A történetet Stanisław Lem azonos című regényének átdolgozása. Az űrbe kilépő ember először veszi fel a kapcsolatot egy idegen létformával. Ami (vagy aki?) ez esetben egy bolygónyi plazmaóceán, ami képes arra, hogy az elfojtott emberi emlékek alapján csupa olyan személyt teremtsen az űrhajóra a semmiből, akik valaha fontosak voltak a kozmonauták életében - ebből pedig akad némi bonyodalom.

A főszereplő pszichológus (Donatas Banionis) például folyamatosan öngyilkos exneje hasonmásaival találkozik, ám ez az idő múlásával egyre elviselhetetlenebb lesz a számára. Érdekes módon Lem utálta a Tarkovszkij-féle filmváltozatot, mivel szerinte felháborítóan tudománytalan lett az eredeti regényhez képest.