És eleinte a kritikusok is utálták.
Az 1950-es Amerikájának hihetetlenül népszerű vígjátéksorozata volt a The Honeymooners (Nászutasok), amelynek főszereplője, Ralph, a buszsofőr folyton hülyébbnél hülyébbnél ötleteket talált ki, hogy meggazdagodjon, de Alice, a felesége rendre lehűtötte. A szomszédos lakásban élt a férfi cimborája, a csatornatisztító Ed és felesége, Trixie.
William Hanna és Joseph Barbera az MGM-en belül készítették rajzfilmjeiket, ám a televíziózás elterjedésével a stúdióóriás bezárta animációs részlegét, így a két alkotó saját céget alapított. Jóval kevesebb költségvetésből kellett gazdálkodniuk: a korábbi évi 600 ezer dollárból 35 ezer jutott egy percnyi rajzfilmre, ami mindössze 3000 dollár/percre csökkent, és ezzel szükségszerűen az animáció minősége is egyszerűsödött. Az új sorozatok ugyan jól mentek a szombat délelőtti műsorsávban, de a Tom és Jerry sikerét nem tudták elérni. Miután Barbera számos új ötlete nem jutott el a megvalósulásig, elhatározta, hogy kihasználja a Honeymooners sikerét, és rajzfilmet készít belőle.
Számos tervet készített, míg eljutott az ősemberekig - kipróbálta hillbillykkel, rómaiakkal, amerikai telepesekkel és indiánokkal. Azért választotta végül a kőkorszakot, mert a modern használati tárgyakat könnyen átalakíthatta vicces, nem létező elődjükké, és ezzel rengeteg vizuális poént szórhatott el a történetekben. A cím eredetileg Flagstones lett volna, majd Gladstones, és csak harmadjára született meg a Flintstones név. Frédinek és Vilmának már az elején lett volna egy gyerekük, ifjabb Frédi, de végül nem került bele a sorozatba, noha az első könyvekben és képregényekben szerepelt.
Hanna és Barbera sokat dolgoztak a rajzfilm megtervezésén, de nem találtak befektetőket. Már kukázni akarták, amikor utolsó lehetőségként felbukkantak az ABC televíziós csatorna képviselői, és mindössze negyed óra alatt úgy döntöttek, hogy finanszírozzák a sorozatot. Barbera később azt mesélte, hogy még évekkel utána is verejtékezve ébredt ennek gondolatára, mert ez volt az a nap, amikor megmentették a stúdiójukat.
A Flintstones első epizódját 1960 szeptember 30-án sugározták, és borzalmas kritikákat kapott. A Variety "rajzolt katasztrófának" nevezte, és a kritikusok a koncepciót is jócskán elmarasztalták. Ennek ellenére a sorozat egészen újszerű volt a televíziós animációban, és szép lassan lehűtötte a kedélyeket, ám évekig tartott, míg elhaltak a negatív kritikák. Jackie Gleason, a The Honeymooners alkotója egy időben fontolgatta, hogy bepereli Barberáékat, de végül nem tette meg, mert "nem akart az a fickó lenni, aki kirángatja Frédit a tévéből".
Az első két szezon társfinanszírozója a Winston cigarettagyár volt, így Frédiék számos fekete-fehér reklámfilmjükben is megjelentek - rajtuk kívül soha másik rajzfilmfigura nem reklámozott cigarettát a televízióban.
Korábban nem fordult elő amerikai rajzfilmben, hogy két ellentétes nemű szereplő közös ágyban aludjon, de az sem, hogy két évadnál tovább fusson (végül hat évadot ért meg, és ezt a bravúrt először csak a Simpson család tudta utolérni, aztán jócskán meg is haladta). Az meg pláne, hogy az egyik karakter teherbe essen: az 1963. január 25-én bemutatott "A meglepetés" című epizódban derült ki az örömhír, majd nem vacakoltak, Frédi és Vilma lánya, Enikő (Peddles) már egy hónappal később, a február 22-i részben meg is született. A korábbi ifjabb Frédi ötletét átalakítva jelent meg később a sorozat századik epizódjában (1963. október 3-án) Béni és Irma örökbefogadott fia, Benő (Bam Bam).
(Források: Listverse, Warped Factor)
