„Mint könnyek az esőben.”
Kevesebb mint ötven szó egy háztetőn, miközben zuhog az eső – ennyi kellett ahhoz, hogy Rutger Hauer örökre része legyen a sci-fi kánonnak. Ridley Scott 1982-es kultikus sci-fijének „Mint könnyek az esőben”-monológját a filmtörténelem egyik leghatásosabb jelenetének tartják, de mitől működik ez az űrbéli életről szóló, elsőre érthetetlen utalásokat felvonultató pár mondat?
Kis robotika
Az 1980-as évek előtt három kategóriára lehet osztani a filmes robotokat:
- Emberellenes antagonisták (Az ’50-es évek B-kategóriás sci-fijei)
- Antropomorfizált gépek (R2-D2 a Star Wars-univerzumban)
- Valamilyen titok őrzői (Ash A nyolcadik utas: a Halálban)
A Philip K. Dick regénye, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? volt az első mű, ami megmutatta a szintetikus lények rideg magányát. Ezt a belőle készült film, a Szárnyas fejvadász különösképp Roy Batty (Hauer) karakterén keresztül érzékelteti. Batty egy szintetikus humanoid, aki szinte megkülönböztethetetlen az emberektől, ám csak négy év az élettartama. Társaival ezért szökik meg a mélyűrben végzett brutális munka és harc elől: azt kutatja a Földön, miként lehetne meghosszabbítani az életüket.
Valójában ez egy galaktikus Pinokkió-történet, hiszen Batty azt keresi, minként válhatna emberré.
A film végén, mielőtt a működése leállna, szembesül saját halandóságával, és ekkor hangzik a kultikus a monológ, ami valójában ennek a felismerésnek a pillanatnyi felvillanása. Ez egyfajta lelki intimitás, amit korábban egyetlen film adott meg a gépeknek.
A monológ
A szöveget igazából Rutger Hauer alakítása teszi magasztossá: átható kék szemei és éles vonásai emberszerűvé, megközelíthetővé teszik a replikánst. Rezzenéstelen nyugalommal mesél olyan élményekről, melyeket egyetlen ember sem élhet át, de talán még fel sem foghat:
„Én láttam olyan dolgokat, amiket ti, emberek el se hinnétek. Lángoló csatahajókat az Orion peremén. Gyilkos sugarakat az éjben a Tannhäuser Kapunál. Mindezek a pillanatok elvesznek az időben, mint könnyek az esőben. Az idő lejárt.”
Hirtelen kitágul az univerzum, és a néző olyan csodákról hall, amiket nem ért, és nem is részei a film világának. Ezek csak széljegyzetek, amik valami jóval nagyobb dologról szólnak, mint amit látunk. Scott egy interjúban Percy Bysshe Shelley verséhez, az Ozymandiáshoz hasonlította a monológot:
„Más semmi jel. A roppant rom körül
Határtalan szélesre s hosszura
A holt homoksík némán szétterül.”
- olvasható a költemény végén, Tóth Árpád fordításában.
Ez is érdekelhet
7 monológ a 2000-es évekből, amibe beleremeg a mozivászon
Golyófogú Tony, Joker, Tyrion, Thanos – mindenkinek van mondanivalója.
Lássuk!
(via FarOut)
